Futásfalva két kilométerre fekszik a községközponttól. A szóbeli hagyomány szerint Kún László magyar király adományozta a Hamar családnak. Amikor harcai során az uralkodó erre a vidékre került, egy életveszélyes helyzetből, futása közben, éppen a Hamarok mentették meg. Hálája jeléül a területet megmentőinek ajándékozta, akik a király futásáról, Futásfalvának nevezték el a települést. A falu első írásos említése 1544-ből való.
A 16. században már plébániája volt, határában pedig Szent Imre tiszteletére szentelt kápolna emelkedett, melynek nyomai a 19. század elején még látszottak. Mai temploma a falu központjában magasodik, és számos látnivalót nyújt. A Szent András tiszteletére szentelt épületet 1851 és 56 között emelték. Itt őrzik a csíksomlyói Mária-kegyszobor 1750-ben fából készült másolatát. Ez a szobor az esztelneki ferences kolostor részére készült, ahonnan valószínűleg a 48-49-es szabadságharc idején menekítették Futásfalvára.
A háromszéki Szűzanyának nevezett értékes kegyszobornak köszönhetően az egyházmegyei hatóság 1992-ben a templomot és környékét zarándokhellyé nyilvánította, és Sarlós Boldogasszony napján fogadalmi búcsút engedélyezett. Tifán Lajos helybeli plébános kezdeményezésére 1993-ban a Tér nevű hegyre vezető 1 km hosszú keresztutat hoztak létre. Az alig pár éves hagyománnyal rendelkező ünnepségre ma már több száz zarándok érkezik a faluba, európai országokból, testvértelepülésekről, és számos székelyföldi településről. Futásfalván már a XVI. századtól működött katolikus felekezeti iskola, egészen 1948-ig. Ma I-VIII osztályos általános iskolában tanulnak a gyerekek. Az épület homlokzatán emléktáblát helyeztek el az intézmény írásos említésének 36o. évfordulója alkalmából. Futásfalva értékes építészeti emléke az 1828-ban épített Hamar-Vargyassy udvarház és annak monumentális rakott nagykapuja. A helyiek főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoznak, de kézműves mesterségeknek is vannak képviselői.
