Bálványosfürdő, a megye elsőszámú fürdő- és üdülőtelepe, Torjával 10 kilométeres műút köti össze. A Bodoki- és Torjai-, valamint a Csomád-Büdös-hegység találkozásánál épült ki, 850 méter magasan. Délrol a Csomád-gerince határolja, mely északnyugat felé a Kis-tetonél csatlakozik a Bodoki-hegység fogerincéhez. Egyike a vulkáni utóműködésben leggazdagabb vidékeknek.
Nagyon sok geológus állítja, hogy a Csomád nem kialudt, hanem egy alvó vulkán. Lépten – nyomon érezzük a felszínre töro záptojás szagú kénhidrogénes vulkáni gáz jelenlétét. Ezeket a kigozölgéseket „ büdös gödörnek ” nevezi a helyi lakosság. A mai Bálványosfürdo három fürdotelep összeolvadásából keletkezett: a legrégibb az egykori Torjai-Büdös, a 19. század végén létesült Csiszár-fürdo és a Várpadi, illetve mai nevén Transzilvánia-fürdo egyesítésével. A feltöro széndioxid és kénhidrogén egy sor, változatos ásványforrás keletkezését segítette elo. Ivókúrára javasolják a gyomor- és bélbántalmakban szenvedoknek.
A mofetták szív- és érrendszeri betegségeket gyógyítanak. Az egykor Best Western néven ismert gyógyszállóban modern kezelobázis muködik. Ma már Bálványos szálló a neve és a 2oo9-es felújítás után négycsillagos minosítéssel indul újra. Környékén még megvannak a régi gyógyséta ösvények. A gyógyszálló fölötti Büdös – hegy oldalában, 1052 m-es magasságban található Európa legnagyobb „ természetes” mofettája , a Torjai – Büdös – barlang. A 14 m hosszú barlangüregbol naponta mintegy 38oo köbméter széndioxid gáz ömlik ki. Falait sárga kénréteg borítja, szépen kirajzolva a gázkeverék szintjét. A Büdös–hegy oldalában több kisebb-nagyobb gázt okádó kofülke tátong még: Medve-barlang, Timsós-barlang, Gyilkos-barlang. Jelzett turistaösvényen két órai járásra eljuthatunk a Csomád-Büdös hajdani tuzhányó kráterébe képzodött Szent Anna – tóhoz. A legendás tengerszem Közép-Európa egyetlen krátertava. A kerekded alakú tó kerülete 1800 méter, körbe meredek kráterfalak veszik körül.
Európa másik jelentos és ismert természeti ritkasága a Mohos tozegláp, a Szent Anna tavat a tozegláptól mindössze egy keskeny nyereg választja el. Bálványosfürdo turisztikai látnivalója a vidék egyik kora-középkori vára: Bálványos vár, „ahol – a monda szerint- Szent István király idején, még pogány oltárok füstölögtek ”. A 11-12. században emelt vár az Apor családé volt, valószínuleg királyi adományként kapta. A belso tornyos szabálytalan alaprajzú várak típusába tartozik. Múltját legendákba, mondákba fuzték a környék lakói, mely szerint óriások és tündérek építették és aranyhíd hajlott át a toronyból a Büdös-hegyre. Csodálta ezt a tájat Jókai is. Úgy érezte, táltosok és rabonbánok között jár, várakkal koronázott hegyormokat látott, Háromszék ihlette muveiben elromantizált világba vezet. Bálványosfürdon építették fel Felsoháromszék elso és máig egyetlen ökumenikus kápolnáját. A létesítményt az önkormányzat, a lakosság és a vállalkozók összefogásával rekordido alatt építették fel. A fejlodo faluturizmus a messze földön híres fürdotelepet egyre inkább régi önmagához teszi hasonlatossá. Most vette kezdetét a beszüntetett kezelobázisok újjáépítése. Helyben muködik a Megyei Faluturizmus központja. Villák, hétvégi házak várják a vendégeket.
A Vár komplexum több mint hatvan személynek nyújt kényelmes szállást és egyszerre közel háromszáz vendéget tudnak leültetni a terített asztalokhoz. Miden évszakban attraktív turistacsalogató rendezvényekkel készülnek. Év elején hagyományos disznóvágási szokásokat bemutató nemzetközi fesztivált szerveznek. Az esemény több száz vendéget csalogat a fürdore. A fesztivál tulajdonképpen vetélkedo, ahol a jelentkezo csapatok feladata a disznóvágástól a tálalásig terjed, a vendégek pedig a kóstolgatás mellett igazi táncház hangulatot élvezhetnek a nap folyamán. A megye talán legsajátosabb rendezvénye disznótoros vacsorával, tábortuzzel és parádés tuzijátékkal zárul. Ez a festoi szépségu vidék méltó arra, hogy a helybéliek büszkék legyenek rá, a jövoképük pedig az, hogy a köztudatban turista paradicsomként emlegessék.
Bálványosvár
A Bálványosvár (románul Cetatea Bálványos) egy Bálványosfürdo fölé emelkedo 1029 m magas hegyteto a Torjai-hegység és a Bodoki-hegység találkozásánál, Háromszék északi részén. Tetején várrom áll, innen tiszta idoben látszik a Lakóca (1777 m) és a Pintilo (1772 m) – olvasható a Wikipédiában.
Bálványos várának építése történelmileg is igen messze, mintegy a tizedik század kezdetére datálható. Benko József (1740-1814) történetíró állítása szerint nem is olyan régen a varpalota kapuja felett egy felírás volt, olvasható: „Ladislaus Apor Vajvoda Transilvaniae“. Ha ez a felirat csakugyan létezett, akkor azt kell következtetnünk, hogy e külso várat azon Apor építette, ki a Róbert Károly trónrálepését megelozo zavaros idokben Erdély ura volt, ki Fogaras varát is építette. – állítja Gaali Zoltán történetíró.
„A hagyomány szerint Bálványos várát a székelyek, mégpedig a hatalmas Apor (Opuor) család építette fundamentumától tetejéig és hogy e vár már Szent István korában nemcsak állott, hanem hatalmas erod is volt, hol az oseink vallásához rendületlenül ragaszkodó Apor Sándor, királlyal és országgal dacolva, oltalmazta az os hitet. Kiviláglik ez úgy a csiki székely krónikából, mint Zsigmond királynak 1402-ben kiadott azon adománylevelébol, mely által az Apor családot Bálványos vára és tartozandóságainak birtokában megerosíti, mely vár, mont oklevelében mondja „Arx Idolatriaie“- nek azért neveztetett, mert azt az Aporok még akkor építették, mikor Szent István az os pogány vallást védo Gyulát legyozvén, a véle szövetséges Opour ezen megmászhatatlan sziklára épített várat, hogy ott zavartalanul áldozhasson bálványainak”olvashatjuk ugyancsak Gaali Székely osvárak könyvében.
Az Árpád-ház kihalását követo zurzavaros idoszak idején Ottó magyar király, a Szent Koronával együtt Erdélybe ment Kán (Apor) László-hoz, egyes források szerint azért, hogy feleségül vegye a foúr lányát, mások szerint, mert ellenségei elol menekült. Kán László elfogatta a királyt és Bálványosvárban tartotta fogva, egészen addig, míg Ottó le nem mondott a trónról és meg nem ígérte, hogy soha többé nem teszi be a lábát az országba. Apor a koronát is elkobozta és késobb átadta Károly Róbertnek.
Az írott források nevét a 12-13. században említették eloször Baluanus, majd 1360-ban Castrum Balwanus néven.
A várat a 17. század elejéig az Aporok lakták, míg végül 1603-ban Apor László, a vár akkori ura el nem esett Székely Mózes ellen vívott brassói csatában. Ezt követoen özvegye, Lázár Borbála otthagyta a várat és leköltözött a Torján épített kényelmes kastélyába.
A vár ezt követoen gyors pusztulásnak indult. Mára már a természet visszafoglalt a terület nagy részét. Voltak próbálkozások a kitakarítására de ezek abba maradtak, mint ahogyan a megvilágításáról is lemondott az önkormányzat mert a felszerelést ellopták.
Jókai Mór a korabeli torjai vásárt így írja le: Híresek voltak abban az idoben a torjai vásárok. Maga Torja város is nevezetes egy hely: öt faluból alakult át egy várossá; egy egész mérföld a hossza; a Torja patak jobb oldalán. ...Szent Mihály napján volt Torjának a vására, amikorra messze földrol idesereglettek árusok és vásárosok. Lehetett itt olyankor látni mindenféle népet, oláhokat Havasalföldrol, német lovagokat a Barcaságból, tatárokat, bolgárokat Etelközbol és görögöket Rácországból. Híresek voltak akkoriban különösen a székely paripák; olyan hegyjáró lovakat messze földön nem lehetett találni. A székely ekevasak, kardok is kapósak voltak ez idoben, s szekereiket két országra hordták; a székely „szövöttest” pedig úgy ismerték, hogy az soha el nem szakad; a székely irhabor, mézeskenyér készítése titkát ki sem lehetett találni.
Bordi Zsigmond Lóránd: Bálványosvár tanulmányában megállapítja a 19. századdal kezdodoen, különbözo szerzok tollából számos tanulmány látott napvilágot, amelyben a korra jellemzo romantikus szellemben értekeztek az erodítményrol és annak „pogány kori” történetérol.
A vár területén az elso régészeti kutatásokat 1942–43-ban Ferenczi Sándor kolozsvári régész vezetésével végezték. Feltárták a felso vár bejáratát, a lakótornyot és a víztározót. 1972-ben Székely Zoltán kutatóárokkal szelte át a vár területét, hogy megállapítsa a felso és az alsó vár közötti kapcsolatokat. A kutatás újrafelvételére 2000-ben került sor, amikor három ponton kutatták a felso várat. A teljes egészében kobol rakott vár ovális alakú, a felso és az alsó együttesen 95×55 m tengelyu felületet fed le, védoárkokkal magaslati elhelyezkedésébol kifolyólag nem rendelkezett. A szabálytalan sokszög alakú, 22×37 méteres, 850 m2 alapterületu felso várat a csúcson található sziklás platóra rakták. Belsejében a lakótorony, a víztározó és egy kápolna állt. Elképzelheto, hogy léteztek más, faszerkezetu épületek is, de ezek nyomai nem maradtak fenn. Északi, nyugati és déli oldalát sok meszet tartalmazó habarccsal kötött kövekbol rakott fal övezi, míg a keleti oldalon a komuvesek beépítették a falba az itt emelkedo sziklákat is. Az alapjainál 1,8 m vastag fal felfelé, egészen magasságának háromnegyedéig keskenyedik. Ide építették be a falat áttöro gerendákra támaszkodó gyilokjárót, amelyrol a falkoronán található lorésekbol a védok lövedékekkel áraszthatták el a támadókat. A várfalhoz nem építettek külso védomuveket, ezek szerepét legfeljebb az építok által körülfalazott sziklák alkotta kiugrások vehették át. Annak ellenére, hogy az összes ismert alaprajz összeköti a várfal keleti szakaszát a lakótoronnyal, a régészeti kutatás nem akadt ennek nyomára, itt a fal csak a szikla pereméig húzódott.
A megnyúlt, ovális alakú alsó vár (területe kb. 3150 m2) falai a felso vár nyugati és keleti sarkához csatlakoznak. Az északi oldalon a felso vár fala mellett kisméretu (3×2 m) toronyszeru kiugrást alakítottak ki, amely védelmi funkciót tölthetett be. Az alsó vár nyugati végzodése viszonylag furcsa, kettos ívet leíró kialakítású, mintha az építok elkezdték volna visszakanyarítani a falat, de utóbb meggondolták magukat, és visszatérve az eredeti irányhoz, még mintegy 15 méterrel megtoldották a várudvart. Északi oldalán a falak nagyjából az eredeti magasságukban állnak, míg a talajeróziónak kitett déli oldalon csak 1,80–2,00 m magasak. Az alsó vár területén nem figyelhetoek meg építménynyomok, legfeljebb a várudvar nyugati felében található, két függolegesen lefaragott sziklaszál közé ékelodo bemélyedo felület tekintheto annak.
A keleti oldalon található bejárat – egyben a vár fokapuja – nagyon romos állapotban maradt fenn. Ennek ellenére tisztán kiveheto, hogy a bejárat fölött nem emelkedett kaputorony, ennek szerepét annak megvastagított fala vette át. A még álló falmaradványokból nem lehet megállapítani, hogy használtak-e vagy sem a bejárat védelmére leeresztheto kapurácsot (úgynevezett „orgonát”) vagy felvonóhidat.
A régészeti kutatások során elokerült leletek elsosorban fazekastermékekbol (fazekak, kancsók) állnak, amelyek egy-két archaikusabb formájú, valamint néhány késobbre keltezheto példány kivételével szinte mind a 14. századra tehetoek, és arra utalnak, hogy ekkor az erodítmény e század folyamán állandó jelleggel lakott volt.
A vár 1349-ben castrum Baluanus néven szerepel eloször a forrásokban, amikor az Apor nemzetség osztozott meg rajta és a szomszédságában fekvo Szárazpatakon és Peselneken. 1360-ban az Apor nemzetség öt részre osztotta a várat úgy, hogy háromötöde a torjai ágé maradt, kétötöde a peselneki és szárazpataki ág tulajdonába ment át. 1364-ben a vár tulajdonosi köre tovább bovült, ekkor a nemzetség egy újabb tagja szerezte meg hatoda fölött a tulajdonjogot, majd ezután végleg eltunt az írott forrásokból. Apor Péter megemlített ugyan egy 1402-bol származó oklevelet, amelyben a vár „Arx Idolatrie” (=Bálványimás vára) néven szerepel, de ez más forrásból nem ismert, sot, késoi latin terminológiája is gyanússá teszi. Ugyancsak o írta le, hogy a várat egy bizonyos Apor Ilona hagyta lakatlanul, de ez a személy nem azonosítható a középkori Apor családfán.
Ferenczi Sándor a név, az elrendezése, valamint a benne feltárt, szerinte a kora középkori edénymuvesség vonásait hordozó kerámia alapján a vár építését a 12–13. századra tette. Székely Zoltán a lakótornyok erdélyi megjelenését és elterjedését figyelembe véve, a 13. század végére keltezte.
A várban talált leletek, valamint a környék birtokviszonyai alapján – az Apor nemzetség csak 1307-ben, adásvétel útján jutott a Torja-patak völgyének és egyúttal a vár területének birtokába, olyan árat fizetve, amely alapján kizárható a vár létezése – inkább elképzelheto az, hogy a vár építésére csak a 14. század második évtizedében kerülhetett sor. Az Aporok ekkorra már néhány újabb birtok (összesen három és fél falu) tulajdonosaivá váltak, és így jöhettek létre azok az anyagi feltételek, amelyek révén elkezdhették az építkezést.
A vár megépítése az Apor nemzetség gazdagságát és különleges, nemesi státusát volt hivatott kiemelni, és egyúttal háború vagy ellenséges betörés esetében védelmet kellett nyújtania számukra. Idovel a több, a birtokmegosztások során egyre kisebb jövedelmekkel rendelkezo tulajdonos számára a vár fenntartása egyre terhesebbnek bizonyult, ezért idovel elhagyták, birtokaikra költöztek. Ezzel egy idoben az ostromfegyverek fejlodése is idejét múlttá tette az erodítményt, de a falakon semmilyen nyom (ágyú- vagy puskalorések kialakítása) sem utal arra, hogy történtek volna felújítási munkálatok. A 15. század elso felétol szórványossá váló leletanyag egyértelmuen utal arra, hogy ekkorra a várat már csak idonként használták, míg végül, legkésobb a 16. század folyamán végleg lakatlanná vált.
Sok-sok évszázaddal ezelott egy vándorló hittéríto aléltan összeesett az Anna-tó partján. Lelkét Istennek ajánlva lecsukta szemeit, készen a halálra. Egyszerre csak szelíd hangot hallott, s ahogy kinyitotta fáradt szemeit, nyolc nefelejcsvirágot látott a tó partján, s a virágok egyike így beszélt hozzá:
- Az én nevem Anna. Egyike vagyok annak a nyolc szerencsétlen székely leánynak, akiket elnyelt ez a tó a gonosz testvérekkel együtt. Állj lábra, Isten embere és eredj népemhez, a székelyekhez, akik jó emberek ugyan, de még pogányok. Térítsd meg oket Jézus hitére, és építtess velok templomot itt, ezen a tóparton. Ezzel felszabadítod meggyötört lelkünket, s felmehetünk mind a nyolcan Isten mennyországába. S nevezzétek ezt a tavat vértanúságom emlékezetére Szent Anna tavának.
Az ero visszatért csodálatos módon a hittéríto zarándok testébe. Mihelyt meglelte a székelyeket, téríteni is kezdett. Jóféle nép volt a székely, hallgatta a tanítást, s rendre meg is keresztelkedtek mindannyian. Fel is építették a templomot a tó partján, melynek neve mindaddig székely szóval IMOKA volt. Mindössze Opur, Torja várának ura maradt meg pogánynak. Nem félt o még István király haragjától sem. Vára bevehetetlen volt, mert óriások építették azt, sok ezer évvel azelott. Nem is egyszeru óriások ám, hanem az óriások királya, maga Behemót.
Réges-régen ugyanis, mikor ember még nem volt a földön, Behemót, ahogy céltalanul kószált, rátalált arra a helyre ott a hegyek között, s úgy megtetszett neki, hogy nyomban várat is épített magának. Engedve lánya siránkozásának, az o számára is épített egy másikat, a szomszédos hegyen, szemközt
az övével. Így keletkezett Torja vára és szemközt vele Bálványosvár. Hogy leánya könnyebben átjöhessen látogatóba, Behemót színes híddal kötötte össze a két várat, s ott éltek békében sok ezer éven át.
Egy napon aztán Behemót lánya szaladva jött át a hídon, hogy megmutasson valamit apjának.
- Idenézz, apám, mit leltem odalent a völgyben! - kiáltott izgatottan. - Van ott több is belolük! Apró barmaik is vannak, és házakat is építenek maguknak! Nézd!
Kinyújtotta kezét apja felé s hát a tenyerén ott volt egy kétökrös fogat, járommal, ekével és az eke mögött ijedten bámuló székellyel.
Óriások királya, Behemót, nagyot sóhajtott, mikor meglátta, mit tartott lánya a tenyerén.
- Hát már ide is eljutottak, mi? - csóválta gondterhelten a fejét. Úgy látszik, eljött az emberek ideje mindenütt. Tedd szépen vissza oda, ahol találtad. Nem játék ez, hanem Isten embere, édes lányom. Övék a föld. Minket, a tündéreket és a törpéket rendre eluznek mindenünnen, ez Úr- isten akarata.
- Minket, óriásokat, ezek az apróságok? - csodálkozott az óriáskirály lánya. – Hogyan lehetséges ez?
- Úgy, hogy az Úristen lelket adott nekik - felelte Behemót. - Szedd össze a holmidat, leányom, keresnünk kel magosabb hegyeket magunknak, ahova nem jut el az ember.
De az óriáskirály lánya nem vitt magával egyebet a távoli, magos hegyekbe, csupán a színes hidat, mely váraikat összekötötte. Néha ma is látni lehet a messzeségben. Az emberek szivárvány hídjának nevezik. Ilyenkor tudni lehet, hogy az óriások királya még mindig a vállán cipeli azt a hidat, mert hiába kereste keresztül-kasul a földet, Erdélynél szebb helyet még mindig nem talált leánya számára.
A magukra hagyott várakba beköltözött az Opur és a Miké család. Az Opurok Torja várába, a Mikék Bálványosvárra. A két család békében élt egymással mindaddig, amíg István király parancsára Miké György áttért a keresztény hitre, míg Opur hu maradt a régi vallásához. (...) Halálos ágyán megeskette a három fiát, Sándort, Endrét és Jánost, hogy soha el nem hagyják az osi hitet.
Az Opur testvérek meg is tartották fogadalmukat. Magányos életet éltek, ritkán hagyták el a torjai várat, s így is haltak volna meg rendre, ha Sándor véletlenül meg nem látja egy szép napon Miké Imolát. De meglátta és beleszeretett. S attól a naptól kezdve Sándor magába vonult lett és szomorú.
Bátyjai aggódni kezdtek, s megkérdezték, hogy mi a baja.
- Amióta Miké György leányát, Imolát megláttam -panaszolta Sándor-, se éjjelem, se nappalom nincsen.
- Vagy olyan úr te is, mint egy Miké - borzolódtak föl a testvérei -, Miké özvegye bizonyára szívesen lát, ha leánynézobe mégy hozzájok!
- Nem olyan egyszeru -szomorkodott Sándor-, Imola keresztény. Családja nem engedi meg soha, hogy pogányhoz menjen férjhez.
- Ha nem kéred meg a kézit, sohasem tudod meg a választ - biztatták bátyjai.
Sok biztatás után végül is díszbe öltözködött Sándor, s átlovagolt Bálványosvárba.
De bizony az özvegy még csak be sem engedte a kapun. Ha Imola kezét akarja, térjen át a keresztény hitre - így üzent ki a cselédekkel. Szégyenkezve kotródott vissza Torjára Sándor. (...)
Bátyjai és a táltos tanácsára elhatározza, hogy elrabolja Imolát.
Húsvét vasárnapján éppen a templomból jöttek ki a népek, (...) amikor mindannyiuk elszörnyedésére Sándor egyszeruen nyeregbe kapta Miké Imolát, és testvérei élén elnyargalt vele. Az elképedés haragra változott, s ahány férfiember csak volt, mind nyeregbe pattant a leányrablók üldözésére.
Az elso útkanyarulatnál Opur Endre várta oket egy szikla mögött. Derekasan harcolt, de végül is gyozött a túlero, s Endre holtan esett össze. (...) A torjai hídnál János állta útjukat. Értett a kardforgatáshoz
o is, de a túlerovel nem bírt. Mikor több sebbol vérezve összeesett, még ennyit mondott:
- Ne féltsétek Imolát. Öcsém szereti ot, és holtig huséges lesz hozzá.
Ezalatt fent a torjai várban osi szokás szerint eskette a táltos Sándort és Imolát. Éppen áldását adta reájok, amikor a vár kapuja elé megérkeztek a székelyek a két Opur testvér holttestével. (...)
Miké György özvegye csendesítette le oket.
- Nincs régi Isten, és új Isten, csak egy Isten van. S ha o így rendelte, kik vagyunk mi, hogy ellene tegyünk? Ha Imola leányom Opur Sándort választotta urának, akkor mindegy, hogy táltos eskette meg oket, avagy pap. Éljenek boldogan!
Két évre rá, ugyancsak húsvét vasárnapján, a templomba igyekvo népek csodálkozva álltak meg az utcán. Torja felol négylovas hintó közeledett. Opur Sándor és Imola keresztelni hozták fiúgyermeküket a templomba.
Így történt, bizony így. Az Opur és Miké családok leszármazottjai ma is élnek Erdély osi földjén.
A Szent Anna-tó partján virágzanak a kéknefelejcsek, s a székely nép emlékezik még a régi idokre. Bálványosvár helyén ma már csak romok vannak. Baglyok s denevérek lakják. Mert bizony, akár óriások építik a kastélyokat, akár emberek a kunyhókat, kastélyok, kunyhók, mind múlandó dolgok.
Csupán hegyek, völgyek, folyók és népek örökkévalók, mert azokat Isten teremtette.
Forrás: Válogatott magyar mondák
Fotó: Kertész Csaba-Zoltán, Kézdivásárhely
Megjelent: szeretlekszékelyföld.hu oldalán
Legendák a Büdös-hegy lábánál
balvalvanyosvar
Jókai Mór a magyar nemzeti múlt mitológiájának tudatosításán dolgozott egyfajta ismeretterjeszto feladatot vállalt.. Regényeivel mindig valamilyen példaképet akart állítani az utókor számára. Ha olvassuk muveit, hamar rájövünk célja, hogy tanítson és önbizalmat nyújtson olvasóinak. Ezt szeretném dióhéjban megmutatni összeállításomban.
Bálványos vár lerombolása
„A mongol csorda végigseperte az egész országot, népet vérbe fojtva, városokat hamuvá égetve. Ekkor veszett el Kuthen vezér is.
Hanem ez az egész vérözön nem volt képes Bálványos várát elpusztítani!
Minden eros bástya, minden sziklavár leomlott a tatárok elott, de Bálványosvárt nem bírták megvívni. A székely férfiak, a székely asszonyok, a két hos, Opour és Mike, meg a két vitéz orpata asszony vezetése mellett véres fejjel verték oket vissza, s tetemhalmot raktak a leölt ellenség csontjából. Nemhiába izente azt nekik magyarok Istene: „Veletek harcolok!” A pogány vár, a bálványok tornya volt az utolsó bevehetetlen mentsvára az egész székelyföldi keresztyénségnek.
És még azután is sokáig az maradt.
Századok folytak le: Bálványosvár hatalma nem csökkent. Az Opour rabonbánok törzsébol, az Apor család nagy terebély fája sarjadt elo. Az Árpád-fiág kihaltával olyan hatalmas lett Apor vajda, hogy a (maga jött) király, Bajor Ottó ot választotta ki, akinek támogatásával királyi székében megöröködjék, s nem sajnált Budáról lefáradni egész Bálványos váráig; még a szent koronát is magával vitte, s királyi kezét ajánlá fel Apor leányának. De Apor vajda lakodalom helyett börtönre vetteté a királyi háztuznézot, s addig ki nem bocsátó, míg alá nem írta, hogy a koronáról lemond: akkor hagyta futni, a koronát pedig ott tartotta magánál: ott állt az abban az ajtótlan, ablaktalan toronyban, nem is adta ki, csak igen szép kérésre, eros fogadásra az utána felemelt királynak.
S még azután sok századig fényeskedett Bálványosvár osi pompájában. Csak a Rákóczi-korszakban tudták elpusztítani a labancok. Most már csendes tartomány lett belole.”
A táj ahogyan Jókai látta.
„Itt ülök a kövön, ami onnan esett le az istenek tornyáról. Szép zöld a mohától! S nézem a falakat; hallgatom a vércsék vijjogását: iharfák zúgását…
…Héj, te öreg Isten! Magyarok Istene! Emlékezel-e még arra, amit Opour Kevendtol izentél a nap mezejérol?! – Vagy te is azt mondod: „Régen volt az: talán nem is igaz!”
A havasi hegyteton megszólal a méla pásztorkürt elragadó hangja, a lélek gyönyörtol áradoz e fájdalmas édes zenétol, melynek ugyanoly csodás hatása van, mint a harangszónak ; mig ez Istent imádni hív, amaz hazát imádni készt, hogy arccal borulsz a földre és sírsz és nem birsz megválni attól. Ha e hangokat halljad, csak akkor érted, miért szereti a tiroli és a székel y oly igen azt a földet, amelyen született ?! Visszaemlékezünk mi is a história mondáira, és kölcsönösen
elmondjuk vezetonknek, hogy ama romok helyén állt az osi tuzhalom, melyen Bálványo s vár lakói áldozatot hoztak a Hadistennek, midon az osi vallást rejtegetve, csak e völgy volt "még övék és az a vár, melynek váza a fenyvesek mögött sötétlik: itt esküdtek véres harcot éjszakánként a székely rhabonbánok vérvilágló fáklyafénynél s osi hire van e helynek.”
Pogány legendák a vidékrol.
Párválasztás
„Aki még nem látta a székely hajadonokat, nem is tudja, hogy mi az a szép leány. Nem is lehet azt szóval elmondani! Tündér legyen, aki azt lefesti, s tündér legyen, akinek a szeme nem káprázik tole! Nem olyan egyforma szépség az, amilyen más népeknél szokásos; itt minden együtt van: szoke, barna, szögfekete hajú; egész gyujteménye Isten remekének. Aki a szemeikbe mer pillantani, mindjárt megtanulja a tuzimádást.
Szép pacsirtahangon, rigóhangon énekelik az ospogány éneket:
„Tüzét megrakoljuk, négy szögre rakoljuk,
Egyik szögén ülnek szép öreg emberek,
Másik szögén ülnek szép öreg asszonyok
Harmadikán ülnek szép ifjú legények,
Negyedikén ülnek szép hajadon lyányok.”
Aztán következik a végnélküli tuzugráló nóta:
„Meggyulandó Barta háza!
Jaj ne hagyjuk szegényeket!
Oltsuk, oltsuk!”
Minden leány annak a nevét mondja, akihez a szíve hajlik, s aztán átszöki a lobogó tüzet; társnoi kilencféle illatos füvet dobálnak a tuzbe, hogy jobban lobogjon s éneklik hozzá a virágok dalát, amik egymással versengenek az elsobbség fölött: „búzavirág mondja, ne vetekedj velem, mert bizony énvelem széles e világ él; – szolovirág mondja: ne vetekedj velem, mert bizony énvelem áldozatot tesznek; az ibolya mondja: ne vetekedj velem, mert bizony énvelem lányok dicsekednek!”
Nem marad egy legény, aki meg ne hallaná a nevét a szép lányok ajkáról, mikor azok az áldozat tüzét átszökellik.”
Pogány keresztelo - ezt csak manapság mondjuk így - akkor az újszülött gyermekeket tuzön avatták fel.
„Odaviszi a kisfiát az anya izzó parázshalomhoz, s átnyújtja a billogosnak.
Ez a felavató pap. Öltözete bivalybor páncél, mezítlábra kötött fapapucs, fején borsüveg. Az öve mellett egy görbe kés, aminek a nyele széles billogon végzodik. A kés hegye áld, a fogantyúja büntet.
A billogos két kezébe veszi a kis mezítelen porontyot, s aztán az izzó tuz fölé tartva, hangosan hirdeti fölötte az áldást:
„A Tuz-isten oltalmazzon,
Istennyila meg ne sújtson,
Guta, csoma rád ne lessen,
Dobroc, mirigy meg ne lepjen,
Kék kelevény ne találjon,
Rossz bába ki ne cseréljen,
Hopciher rád ne dobbanjon,
Koldusfarkas meg ne marjon,
Vahor, rossz szem meg ne verjen.
Minden ízed nagyot nojjen,
Mint a vas, oly kemény legyen.
Nagyobb ember légy apádnál,
Ne sírj otthon az anyádnál.
Mint ez a tuz, oly igaz légy!”
E hosszú eláldás alatt a pirító tuz fölött kapálózó ártatlan kis ember, aki ezekbol mind semmit sem értett, torkaszakadtából visított a billogos kezei között: ami szintén igen szükséges a rossz szellemek elijesztésére. – Mikor aztán vége volt a versnek, akkor a billogos kivette az övébol az áldozattevo kését, megtüzesítette a hegyét a parázsban, s akkor azzal egy félhold alakú karcolást tett a csecsemo állán. Ott azon a helyen nem fog annak szakálla noni: arról ismernek egymásra a tuhudun vallás hívei.”
Szójegyzék
rhabonbán: székely méltóságnév,
billog: bélyeg, tüzes vassal a borbe égetett jel.
billogos: pogány szertartásokban a bélyegzést végzo ember,
tuhudun vallás: magyarok természetvallása
Összeállította Tóth
Forrás:
Jókai Mór: Bálványosvár
Dr. Kristóf György: Jókai napjai Erdélyben
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása -fotó
Wikipedia
Baile Balvanyos este prima statiune balneara a judetului , fiind legata de Turia de un drum asfaltat de 10 km. Statiunea a fost construita la întâlnirea Muntilor Bodocului, Turiei si Ciomat, la o altitudine de 850 de metri.
