Kovászna megyében, a Felső-Háromszéki medence északnyugati szögletében fekszik Torja, a hason-nevű patak mentén, Kézdivásárhely közvetlen közelében. Három hegyvonulat előterében helyezkedik el: délnyugaton és délen a Bodoki-hegység, nyugat és északnyugat felől a Csomád hegytömb, észak felől pedig a Torjai-hegység húzódik.
Felsőtorja 1307-ből ismert írásos formában, Altorját 1332-ben említik előszőr, Karatna, Volál falurészéről pedig 1427-ből van adat. Torján több mint négyezren élnek, a falu lakossága közel 100 százalékban magyar nemzetiségű. Felekezeti megoszlás szerint a többség római katolikus vallású, de számottevő a református és az ortodox hívők száma is. Alsótorja és Volál lakói szinte mind római katolikusok, a reformátusok főként Feltorján és Karatnán élnek. A települést már régen is a jelentősebbek között tartották számon, fejlett háziiparral rendelkezett, fontos jövedelme volt a fafeldolgozás.
Napjainkban a mezőgazdaság és az állattenyésztés a fő tevékenysége a lakosságnak, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetnek az idegenforgalomra. Közel tizenötezer hektár területen gazdálkodnak, melynek nagyobb része szántó és legelő. Itt működik az ANTREC nevű, faluturizmussal foglalkozó országos szövetség egyik székhelye. A helyi vendégfogadás főként a székely népi jellegzetességek bemutatására irányul és sajátosságait mutatja be, ez mellett pedig a környék csodálatos természeti kincseivel próbálják vonzóvá tenni a térséget. Ennek érdekében a fejlesztési programokban is kiemelt helyen szerepelnek a rehabilitációs programok.
Kézdivásárhelytől 8 km-re északnyugatra a Torja-patak völgyében 7 km hosszan elnyúlva fekszik. Az 1899-ben egyesített Altorja és Feltorjából, valamint az 1917-ben hozzácsatolt Karatnavolálból áll. Ide tartozik Bálványosfürdő és 1968-óta Futásfalva is. A Bálványosfürdõ felé vezető országút menti Altorja és Feltorja mindig Háromszékhez tartozott, a velük szomszédos Karatna, valamint Alsó- és Felsõvolál azonban 1876-ig Felsõ-Fehérvármegye része volt.
A községhez tartozik a Délre 3 km távolságra a hegységperem egyik kis völgyében levõ Futásfalva elsõ írásos emléke 1567-ból való, 13 kapuszámmal, valamint Északon 8 km távolságra a legendás hírű, festöi táj szépséggel biró Bálványos.A környék legjelentösebb települése mint bányászközpont és timsót bányásztak. 1307-ben Thoria néven említik először. A Torja-patak völgyében emelkedő domb tetején találhatók Torja egykori terjedelmes várának csekély maradványai. Eredete, sorsa ismeretlen. Altorján áll az Apor család 17. századi klasszicista kastélya, kissé távolabb az Aporok temetőkápolnája. Feltorján áll a gótikus, megújított erődített templom. 1910-ben 2584 lakosából 2581 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1992-ben 3675 lakosából 3657 magyar és 18 román volt.I.e. az V. évezred óta lakott a Torja patakának völgye.
Nevének eredetéről sem írásos emlék, de még monda sem maradt fenn. Kézdivásárhelyen római castrum volt, egy főútvonal haladt a VIA PRINCIPÁLIS déli irányba, egy összekötő út ment át az Olt völgyébe, mely a mai Torján haladt át, ez volt a VIA PRETORIA, az itteni lakosok a Pretoria szót rövidítették Torya, Torjára. Valószínű, hogy innen ered a Torja elnevezés. A magyar honfoglalás is érintette a község területét, a székelyek a XII. század közepétől telepedtek erre a területre, és teljesen összeolvadtak a honfoglaláskor letelepedett csoportokkal. A mai Torját alkotó falvak tatárjárás előttiek, legkésőbb a X-XI. században már azon a helyen léteztek, ahol most is vannak. A Torja patak két oldalán hosszan elnyúló község öt, teljesen egybeépült faluból tevődik össze: Alsó és Felsőtorja, Karatna, Alsó és Felsővolál. Ezek a települések a múltban két törvényhatósághoz tartoztak. A jobb parton levő Alsó és Felsőtorja Háromszékhez, a bal parti Karatna Alsó és Felsővolál pedig Felső-Fehér vármegyéhez tartozott. 1899-ben Alsó és Felsőtorja egyesült, majd 1917-ben Karatna és Volál is csatlakozott az immár Torjának nevezett nagyközséghez. Felsőháromszék egyik legnagyobb és legrégebbi települése. Első okleveles említése 1307-ből való "terra sen possesio Thorya" néven.
1332-ben Valentinus nevű papja három régi banálist fizetett a pápai tized fejében. Két év múlva, 1334-ben a pápai adó értéke majdnem megháromszorozódott. Nyolc banálist ekkor a viszonylag népes települések fizettek. Hogy a környék legkiemelkedőbb helysége volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Luxemburgi Zsigmond király 1427-ben a mai Kézdivásárhelyt Torja vására néven részesíti városi kiváltságlevélben, ami azt jelentette, hogy kezdetben Torja határán és hozzá tartozó kis vásáros településként jött létre Kézdivásárhely, amely aztán elnyerte önállóságát és szabad fejlődésének feltételeit.
Torjára érkezve hatalmas faragott székely kapu fogadja a látogatót, mely szimbolikusan áldást kíván az alatta áthaladókra. A falu néveredetére vonatkozóan érdekes változat maradt fenn. A rómaiak idejében volt egy olyan út, amely Torján és a hegyeken át az Olt völgyébe vezetett. Via Pretoria volt a neve, ebből származtatják a falu nevét.
A település történelméhez és jelenéhez is szorosan kötődik az Apor család. A főúri család a 17. század elején költözött le Bálványosvárról. Udvarházuk Torja központi részén áll. Ma már itt élnek a család hazatelepedett tagjai. A család legismertebb tagjai között említhetjük Apor Péter bárót, aki a 18. században virágzó napló- és történetírás utolsó jelentős képviselője. Munkái ma is forrásértékűek, legmaradandóbb műve a Metamorphosis Transilvaniae (é), melyben a fejedelmi Erdély patriarhális szokásait akarta megőrizni az utókor számára.
Szintén jeles szülötte a bárói családnak Apor Vilmos, vértanú püspök, akit hosszú várakozás után II. János Pál Pápa 1997 november 9-én iktatott a boldogok sorába. Az impozáns kastély magán viseli a korai reneszánsz és a népi barokk ízlés jegyeit. Az évszázadok folyamán javított, alakított épület klasszicista ízlésű külsőt vett fel. Udvarán még két régi épület áll: az egykori gabonás és Apor Péter szülőháza. A falakat építészettörténeti értékű kőből faragott emléktáblák díszítik. Itt őrzik a történetíró Apor Péter címeres latin nyelvű epitáfiumát. A község két műemléktemplomát az Apor család építtette. Az altorjai Szent Miklós templomot 1823 és 31 között emelték. A mai épület korai elődje román kori, később gótikus stílusban épült szentély volt, mely a sorozatos átépítésekkel megsemmisült. 199o-ben találták meg a román kori templom félköríves szentélyét.
A Torja vizének teraszán áll a honfoglaló Árpád egészalakos szobra és a templom előterében történelmi eseményekre emlékeztető művek. Közel a templomhoz található az altorjai Jókai Mór általános iskola, melynek homlokfalát Jókai emléktábla díszíti. Mégpedig azért, mert az író különös érdeklődést tanúsított e vidék iránt, ahova több alkalommal is ellátogatott. Útjának eredményeként született meg a Bálványosvár című regénye. A község központjában, Középtorján áll a községháza, melynek előterében emelkedik a millecentenáriumi emlékkopjafa. Ugyanitt látható egy szádokfa, ami különleges és egyedülálló szerepet tölt be, életfának is nevezik. Erre helyezik el a község újszülöttjeinek neveit táblába vésve és őrzik meg az utókornak. A főút baloldalán áll az Apor család neogótikus sírkápolnája, az úgynevezett Mária-kápolna. Építésének időpontja ismeretlen, a falára erősített csengettyűn az 1831-es évszám olvasható, de egyes bejegyzések szerint 1846-ban szentelték fel. A szóbeszéd szerint a Mária-kápolna és az azt övező magas kőfal az altorjai templomerőd falának alacsonyabbra bontása során, a hasznosítható építőanyagokból épült.
A sírkápolna homlokzatára helyezték el a vértanú püspök, boldog Apor Vilmosra emlékeztető márványtáblát, az építmény bejárata előtt pedig mellszobra áll, mely Miholcsa József alkotása. A kápolna alatti sírboltban nyugszik több más Apor mellett báró Apor Lázár az Erdélyi Udvari Kancellária tanácsosa és unokája báró Apor Gábor, Háromszék vármegye alispánja, Apor Vilmos püspök édesapja. Ugyancsak értékes építészeti emlék a feltorjai református vártemplom. Itt is egy régi, román kori szentély állott, melyet a gótika idején átépítettek. A régi templom helyébe az első világháború idején egy neogótikus új templomot emeltek. A védelmi célokat szolgáló kapubástyára épült torony nyílásai csúcsíves záródásúak voltak, a tornyon több keskeny és magas lőrés látható. Zsindelyes fedélzete nyolcszögű gúlában végződik, alatta egy tornácos kiképzésű, úgynevezett figyelő látható, feltehetően a 18. században készült. Ebből az időből való a fából készült portikus is, rajta az 177o-es évszám. Tornyában reneszánsz díszítésű, műkincs értékű harang szól. A vártemplom közelében emelkedik a feltorjai római katolikus templom. A Torja vizén túl fekvő Karatnának is önálló református temploma van. A községben az oktatást négy általános iskola látja el és ugyanennyi óvoda működik.
Az elöljárók hosszútávú és következetes fejlesztési stratégiájának köszönhetően jelentős beruházások valósulnak meg, középületeket újítanak fel. A jövőbeni nagyobb munkálatokkal az infrastruktúra javítását, rehabilitációját célozzák meg. Torján minden évben gazdag és változatos programmal készülnek a falunapokra. Igyekeznek minél szélesebb körnek és minden korosztály számára kedvező rendezvényt szervezni. Az elmúlt években a falunapok legnagyobb attrakciója a túrós puliszka készítés volt, melynek méretével már többször próbáltak rekordot felállítani. 2oo8-ban alapos előkészülettel és a helybéliek nagyszerű helytállásával sikerre vitték a kezdeményezést, így a székelyföldi falvak közül Torja elsőként került be a Rekordok könyvébe. A világ leghosszabb túros puliszkája 15o méter és 32 cm hosszú lett, ehhez négy mázsa puliszkalisztet, 150 kiló túrót, 15 liter étolajat, 25 kg sót és 450 liter vizet használtak fel. A elkészítésében 240 nő és 75 férfi segédkezett. A szeletelést követően a 7500 adag túros puliszka percek alatt elfogyott.
A község igen csodálatos és értékes természeti kincsekben gazdag. Egyik érdekessége a Szemmosó-kút. Kénes vizével a régiek szembajokat kezeltek. Azokat a tépett rongydarabokat, amelyekkel szemeiket borogatták, ősi szokás szerint a környező bokrok ágaira aggatták. Babonás hitük szerint ezzel a betegséget is hátrahagyták. A térségben számos jó ízű borvízforrás található, melyek különböző bajok kezelésére is alkalmasak. Ezeket folyamatosan felújítják, hasznosítják. A hegyről bevezették a Szeregető-forrást a Jajdon völgyébe, korszerűsítették a Transzszilvánia-forrást, és tervezik a Szejke-forrás rendbetételét is.
EGYHÁZI ÉLET
Feltorjai templom (Forrás: A történelmi Magyarország várai)
A török támadások elleni védekezésül a XV. században, a szászokhoz hasonlóan, a Székelyföldön is egyre több templomot vettek körbe erős kőfalakkal, hogy ott menedéket találjon a helyi lakosság. Így történt a torjai templomok esetében is, a templomokat magas fallal erődítették meg. Nem ismeretes egyetlen ostrom sem, de osztozhatott Székelyföld sorsában, az ott lezajló hadjáratok idején. Az idők folyamán mindkettőt jelentősen átalakították. Az altórjai templom körül eltünt a fal. A feltórjai templomnál az utolsó helyreállítási munkálatok 1914 előtt folytak.
Szent Miklós-templom
Torja valamikor két külön település volt ,Altorja és Feltorja községek a középkor folyamán külön-külön települést alkottak, csak 1899-ben egyesítették őket Torja néven. A reformáció Feltorjánál megállították ezt Orbán Balázs így írja le: „A két Torja közt egy magaslatot Sz.-Iloná-nak a katholikus hagyományok szerint azért neveznek, mert a reformátio terjedtekor a hitszónokok Ikafalváról az erdő alatt Fel-Torjára feljőve, ottan oly sikerrel hirdették az ujitott vallást, hogy az egész község áttért. Leindultak innen Al-Torjára is, de Apor Ilona nevü aggleány egybegyüjtve jobbágyait, ezekkel elikbe állott, s a hitszónokokat visszaűzte; ennek emlékére nevezték el a helyet Sz.-Ilonának*). Kissé alább egy az Apor-udvar közelébe eső szántóföldet pedig azért neveznek Sz.-Lukácsnak, mert ottan ezen evangelistának szentelt kápolna állott. A Kárpátok alatt itt meg is álltak a reformerek és mai napig is Felsőháromszék hegyaljai részét Szentföldnek nevezik. A falvakban mai napig is csak katolikus templomok vannak.
Altorjai Szent Miklós római katolikus templom
1332-ban említik már az altorjai templomot. Bálint pap a pápai tizedjegyzék szerint 34 régi banálist fizet, 1333-ban 3 banálist, 1334-ben 8 régi banálist.
A templom nevét az 1479. évi oklevél örökíti meg: Zenthmiklos Thorya. (C. Suciu: i.m.)
A Szent Miklós-templomtól kapta nevét a domb is, amelyen emelkedik.
Altorján a 13. századi katolikus Szent Miklós erődtemplom, az 1822. évi földrengés után lebontják. Csak a tornya marad meg ebben az évben kezdik az új templom építését a régi torony kivételével. Az alatta levő két henger tagozatú köríves ajtó román kori eredetről tanúskodik. Ez az ajtókeret hasonló a csíksomlyói Szent Péter-temploméhoz. Itt található a 18. századból egy darab fából faragott feszület ember nagyságú Krisztussal (amely egyedi egész Erdélyben), Az 1785-ből származó keresztelőkút, a régi templom főoltárának egyik kazettás darabja. A XVI. századból való harangját 1916-ban elvitték. Új harangjait 1923-ban öntötték. Kívül 1927-ben, illetve 1970-ben javították. Belül pedig 1954 és 1970-es években.
Orbán Balázs így ír az altorjai templomról: „A réginek csak tornya maradt meg, hol két hengertagozata köríves ajtót találván, azt kell következtetnünk, hogy az román vagy átmeneti korszakból való egyház volt. A régi templomot környezett várkastélynak nagyon magas falai (melyekből, mint öreg emberek mondják, csak a templomfedél csúcsa látszott ki), ölnyire szállíttatott le. E kőridomú kastély egyik ajtószemöldökén 1623 évszám van bevésve. Harangjai szintén régiek; második harangja – melyen az ABC ferde latin betűkkel megfordítva van körírva – a 16. századból való, mint azt a rajta levő minuskel jegyekkel irt 1555 évszám bizonyítja. A kisebb harang körirata ez: - Donata M. O. P. N. Al-Torja sum fusa 1655 -.”
Feltorjai református templom
1332-ben papja Pál, aki a pápai tizedjegyzék szerint ebben az évben 18 régi banálist fizet, 1333-ban 10 dénárt és 1 régi banálist, és ismét 3 verőceit.
A templom védőszentjének nevét a helység nevével együtt, az 1479-es oklevél is megörökítette: Zenth-Márton Thorya.
A templomot tehát Szent Márton tiszteletére szentelték. Ezt örökíti meg az a felirat, amelyet Apor Péter jegyzett le a templom szentélyéről: „Anno 1516 In honorem Sancti Martini Episcopi erexit Stephanus Apo”. Az évszám csak újítást jelezhet, mert a templom sokkal régebbi. (Schematismus. 1882. 97.) Újítását a szentély gótikus elemei igazolják: a sokszögzáródása és csúcsíves, díszműves ablakai. A szentélyen attikai láb módosításából alakított párkányzat fut körbe.
Hajója azonban román kori jegyeket és részeket őriz: déli oldalkapujának egyenes záródását félköríves hengertag övezi és tetőzi. Az ívmezőben dombormű volt, boltívezettel, melynek egykori létét oldal támjai bizonyítják. A szentély négy lépcsővel emelkedik a hajó szintje fölé, a szentély alatt ugyanis altemplom volt, melyet befalaztak. 1914–18-ban egészen újjáépítik.
Az udvarba a bejáratát faragott faoszlopokon nyugvó zsindelyes-árkádos kapuzat fogja közre, ami 1770-ben készült el. A támpillérekkel övezett, nagyjából szabályos kör alakú területet ölelő kőfalon eredetileg a négyszögletes kaputornyon keresztül vezetett az út. Ezt azonban a háborús évszázadok elmúltával befalazták, helyette egy gyalogoskaput létesítettek. Napjainkban az egykori kaputornyot harangtoronyként használják. Eredetileg „öt öl magas fal vette körül, melyet 2 ölnyire bontottak le” – írja a múlt század közepén Orbán Balázs a Székelyföld leírásában .
A középkori tiszta katolikus faluból az altorjai templom híveivel együtt megszakítás nélkül katolikus marad napjainkig. A feltorjai templom a reformáció idején a hívek egy részével református lesz.
A XVIII. században már Felsőtorján református anyaegyház van
A részben megmaradt és megszaporodott feltorjai katolikusok a két világháború között kapnak templomot és 1940-től lesz önálló anyaegyház, plébánia. Az új templom a réginek a nevét a Szent Márton vette fel.
Felhasznált irodalom:
Csorba Marosi Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 472. old.
Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpátmedencében {2001} 900.
Vofkori László: Székelyföld útikönyve II. {1998} 386. old.
Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok {1995} 121. 123. old.
http://jupiter.elte.hu: A történelmi Magyarország várai
http://vmek.oszk.hu: Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek (47)
Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 218.; Entz G.: Székely templomerődök
Beke: Az erdélyi egyházmegye. 126
Apor P.: Lusus Mundi. 12.
C. Suciu: Dicţionar istoric
Kovács: Magyar ref. templomok. II. 670.
A jelenlegi református templomot (eredetileg a XIV. század végén építették, és a XV. században alakították át erőddé; a ma látható templom a XX. század elejének alkotása) körülölelő, ovális alaprajzú vár külön érdekessége a nyitott megfigyelő tornáccal ellátott, lőréses védőtorony. A XVI. századi (az első utalás 1536-ra datálodik), az 1630-as évekből Apor Lázár és felesége, Imecs Judit révén újjáépített Apor-kúriát klasszicista elemekkel bővítették a XIX. században. A Pünkösdi-kertben salétromot állítottak elő a szabadságharc idején. 1802 október 26-án, déli 12 óra után mintegy másfél órával, oly rettenetes földrengés volt, hogy egész Háromszéken és a Barcaságon érezték.
Emiatt Háromszéken sok szép templomok és tornyok öszze omlottak, leszakadoztak, haszonvehetetlené váltak. Ekkor szakadoza be a feltorjai református templomnak boltozattya is, mely a szép új orgonát, a sanctuariumban lévő ülő székeket és az urasztalát is, öszze törte. A templom tetejéig fel menő gebir is a szivárvány felett leomlott és sok cserép a templom fedeléről lerázódot. Még ebben az esztendőben mingyárt a templom építésére megkívántató építkezési anyagokat megvásárolták. A Kolozsvárt 1896-ban megjelent "Az Erdélyi Reformata Anyaszentegyház Névkönyve" című kiadvány szerint a Karatnai Református Egyházközség - Feltorja filiájaként - 1600-ban alakult meg.
Az Apor család által építtetett katolikus kápolna később a reformátusok használatába került. A templom átvételéről (elfoglalásáról) is tanúskodnak korabeli feljegyzések Apor Péter könyvében: "…megözvegyült nagyanyám Imecs Judit idején rabolták el a Karatna fölött épített szentélyt, az 1660. esztendőben, épp Szent Teophoria napján. Midőn a processzió - szokás szerint - az altorjai templomból átvonult a szentélyhez, elől hordozván a zászlót, amelyet nagyanyám csináltatott s a neve is rá volt hímezve, a kálvinisták (calvinistae) ezt kiáltva jöttek szembe: Ide nem hozzátok többé Imecs Juditot!" A már idézett 1896-os Névkönyv tanúsága szerint a karatnai egyházközség 1740-ben különvált a feltorjaitól. Szini Jánosnak, a Kézdi Református Egyházmegye esperesének 1887-ben kelt írása szerint: "1744 előtt egy egyházközséget alkotott a feltorjai a karatnaival, melyhez tartoztaka most is a feltorjaihoz tartozó leányegyházak - diasporák - Altorja, Felvolál, Felsőkaratna (az öszvesen egy meglehetős nagyságú területet elfoglaló egymásból folyó községek). 1744 - a karatnai módos nemességből álló birtokosság külön papot kért és nyert, külön templomot épített, szóval külön egyházközséget alkotott." Az önállósult egyházközséget következetesen alsókaratnainak nevezik, mert Felsőkaratna református lakói továbbra is a feltorjai egyházközség tagjai maradtak a voláliakkal együtt.
Az 1820-as években az alsókaratnai eklézsia perben állt a feltorjaival "a két Ekklézsia között való métáról vagyis határról". A feltorjai és karatnai egyházközség presbitériumainak közös gyűlésén 1886. november 7.-én társegyházakká nyilvánították a két egyházközséget. 1886. december 18.-án az egyházmegyei közgyűlés megerősítette a határozatot. Így még ebben az évben falállíttatott a "feltorjai missziói állomás", és elhatároztatott, hogy a karatnai idős pap visszavonulásával vagy halálával a karatnai egyházközség önállósága is meg fog szűnni, Karatnán is a feltorjai pap és kántor fog szolgálatot teljesíteni. Ennek az egyezségnek ellenére 1953-ig önálló lelkésze volt Karatnának. 1953 és 1998 között valóban a feltorjai lelkipásztor és kántor szolgált be a karatnai egyházközségbe, amely rövid időre anyaegyházközségi státuszát is elveszítette, majd 1991-ben ismét visszanyerte. A karatnai templom épülete és berendezési tárgyai Egészen pontosan nem tudjuk a templom építésének idejét. Biztosnak tűnik, hogy ugyanezen a helyen állt korábban az Aporok által épített, később református használatba vett kápolna. Szini János esperes írása viszont arról tanúskodik, hogy a feltorjaitól frissen különvált karatnai egyházközség 1744-ben új templomot épített.
Szakács János karatnai lelkipásztor 1886-ban kelt átiratában a következőt írja: "Hivatalom megkezdésekor pénztárát üresen találtam, mind a mellettis lelkesíttés buzdíttás által oda törekedtem, hogy össze roskadozott templomát újra építette (az egyházközség)" A fentemlített, templomépítésről szóló források megértéséhez szükséges tudni, hogy a 19. század végéig az "építés" szavunk valamely régi épület éppé tételét, nagyjavítását, főjavítását és a mai értelemben vett tényleges építést, új épület emelését egyaránt jelentette. A templomot javították (újjáépítették) 1850-ben, 1882-ben, cserepezték és javították 1883-ban, 1885-ben, 1891-ben, ekkor javították a tetőt, újrafedték a tornyot, lemeszelték az egész templomot. A templomtornyot 1892. június 16.-án, egy orkánszerű zivatarban villámcsapás érte, csak a torony teteje rongálódott, a templom sértetlen maradt. Legutobb 2003-ban javították. 1940. november 10.-én földrengés rongálta meg a karatnai templomot. a Sepsiszentgyörgyi Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal szakmérnökének 1941-ben kelt jelentése ezt tartalmazza: "A Karatna-Torjai református templom megrongálódása aránylag nem súlyos természetű. A főfal szószék felőli oldalánál történt megrepedést 2 sor lapos falkötő vas beépítésével (abroncs szerűleg) a templom állagát biztosítani lehet. A torony repedése is kisebb jelentőségű…" A templom berendezésének koráról szintén alig van pontos adat.
Az egyházközség 1850 és 1886 között a templomot "kis orgonával ellátta", így ez lett a templom legbecsesebb berendezési tárgya. Az orgona készítője feltehetően Kolonics István kézdivásárhelyi orgonaépítő mester. Sajnos ma az orgona használhatatlan állapotban van - a legenda szerint a II. világháború idején orosz katonák szálltak meg a templomban, ők eltüzelték a fasípokat, és elvitték magukkal a fémsípokat. Az úrasztala 1827-ben készült. A karatnai templom szószékére 1890-ben egy 10 forint értékű díszes takarót ajándékoztak. A szószékkoronát 1908-ban Bartók Károlyné készíttette férje emlékére 50 korona értékben. A templom harangját 1849-ben felajánlották Gábor Áronnak ágyúöntés céljára. Ez a harang feltehetően egyidős lehetett a templommal. Mindenesetre 1879-ben harangalapra gyűjtés indult, 1893-ban készült el a jelenlegi kisharang. A szószék talapzata a 20. század első felében készült, talán akkor, amikor Ősz Lázár lelkipásztorsága idején a szentély padlatát lebetonozták. Lelkipásztorok Az egyházközségben szolgált lelkipásztorok névsorát nem tudjuk hiánytalanul rekonstruálni. Akikről tudunk: Csiszér Sámuel: kb. 1800-1850 Szakács János: 1850-1900 Ősz Lázár: 1903-1948 Imre Zsombor: 1948-1951 Beke Boróka: 1998- A Karatnai Református Egyházközség 2002. nyarától missziói egyházközség, 5 szórvány tartozik ide: Kővár, Poján, Szárazpatak, Szentkatolna és Szentlélek. Altorján a 13. századi katolikus Szent Miklós erődtemplom, 1822-ben épült újjá a régi torony kivételével, a torony bejárata román kori itt található a 18. századból egy darab fából faragott feszület ember nagyságú Krisztussal (amely egyedi egész Erdélyben), 1785-ből származó keresztelőkút, a régi templom főoltárának egyik kazettás darabja. A XVI. századból való harangját 1916-ban elvitték. Új harangjait 1923-ban öntötték. Kívül 1927-ban, illetve 1970-ben javították. Belül pedig 1954 és 1970-es években. A villanyt bevezették 1969-ben. A templom melletti temetőben több értékes kőkereszt található. A 19. századból való Borbándi Géza fakapuja, ami ma az 1025-ös házszámnál található. Az ősi plébánia Altorján van. Szent Miklós tiszteleteré szentelték. Az altorjai búcsú Szent Miklós (december 6) esik.
A karatnai katolikus templomról sajnos nem tul sok adat van. A templom építési évé nem lehet pontosan meghatározni, valoszínű, hogy 1744-ben épült. Búcsú napja Tuors-i Szent Márton napjára (november 11), esik. A Mária Szent Nevének szentelt kápolna és azazt övező kőfal a hagyomány szerint az altorjai templomerőd falának alacsonyabbra bontása (és a Szent József kápolna teljes lebontása) során keletkezett hasznosítható építőanyagból épült Altorja felszegi részén. Úgy tudjuk, kegyura a község és kezdettől fogva miséznek benne. Búcsúja szeptember 12-én van. Építési okiratai ismeretlen helyen lappangnak, vagy megsemmisültek. A kápolna berendezésének, felszerelésének említésre méltó darabja a falára erősített csengettyű, a templom azonos funkciót betöltő csengettyűjének hasonmása, amelyen az 1831-es évszám olvasható. Mivel ez feltehetően a kápolna felszentelésének dátuma, nem tudni a kápolna maga miért csak 1846 óta szerepel az Erdélyi püspökség Schematismusaiban. Az alatta kialakított Apor-kriptával és a köréje épített kőkerítéssel a kápolna talán az 1823-ban lebontott régi, gótikus altorjai templom és erődjére akar emlékeztetni, annak kicsinyített, de nem teljesen hű másaként. (A telek, amelyen a Mária kápolna épült az Aporoké lehetett. A szomszédos telket, amelyen most a szövetkezet székháza áll, az 1860-as években ők birtokolták és ajánlották fel a felszegi népiskola építésének céljára. Az iskolát végül a község által juttatott telken építették fel. A gyermekzsivaj nem lett volna kívánatos a kápolna szomszédosságában és ott az iskola kertje számára sem lett volna elegendő hely.) Az egyszerű torony nélküli épülethez azonos szélességű, félkör alapú szentély, valamint sekrestye csatlakozik.
A kápolna bejáratát eredetinek látszó gótikus kő-ajtóbéllet keretezi, amely a régi templomból kerülhetett mostani helyére. A gótikus megformálású ablakok rézsűjének mész- és vakolatrétege alatt is rejtőzhetnek gótikus kőablakkeretek. A bejárattól jobbra álló neogotikus külső szószék, amelynek talapzata egy nyolcszögű gótikus pillérre emlékeztet, talán a régi templom gótikus szoszékének mása. Az egyházközség az Aporoknak a kápolna építéséhez valóanyagi hozzájárulását jutalmazhatta a kripta építésével van építésének engedélyezésével, egyúttal kárpótolva is az Apor Péter által építtetett Szent József kápolna lebontásáért.
NAGYJAINK
Itt született báró Apor Péter a Metamorphosis Transylvaniae 18. századi írója.
Származása, gyermek- és ifjúkora Atyja, báró Apor János korán (már fia születési évében) elhunyt. Anyja Vajna Katalin volt. Előbb Apor Farkas, majd Apor István gróf gyámsága alatt nevelkedett. Tanulmányait 1686-ban Kolozsvárott kezdte. Felsőfokú tanulmányait a nagyszombati egyetemen végezte, ahol 1695-ben bölcsészdoktor, 1696-ban pedig jogászdoktor lett.
További pályája Visszatérve Erdélybe, a közügyeknek szentelte életét. A Habsburg-ház kitartó híve volt, Hű ragaszkodásáért I. Lipót 1699-ben Küküllő vármegye főispánjává nevezte ki. Ugyanez év június 28-án nőül vette Kálnoki Borbálát, gróf Kálnoki Sámuel alkancellár és Lázár Erzsébet leányát. A Rákóczi-szabadságharc harcai idején gyakran volt kénytelen lakóhelyet változtatni, majd megfosztották birtokától és rabságot is szenvedett. 1704. január 4-én a kurucok elől Brassóba, majd 1705-ben Havaselvére menekült. Júliusban azonban visszatért és csatlakozott a kurucokhoz. 1706-ban Graven ezredes elfogta és Brassóban két évig rabságban tartotta. A miniszteri tanács végül ártatlannak találta, és 1707 júliusában felmentették, de csak november 10-én nyerte vissza szabadságát. 1708-ban háromszéki főkirálybiró lett, 1713. január 15-én bárói rangot nyert. Az 1717-iki tatár beütés alkalmával a Székelyföldről ő hárította el a veszedelmet. 1718. és 1719-ben lakóhelyéből, Altorjából a pestisjárvány miatt elmenekülni kényszerült. 1722-ben Galacon lakott. 1744-ben főkormányszéki tanácsosnak választották meg, és III. Károly király arany nyaklánccal tüntette ki. A tanácsosságot azonban nem vállalta el és megmaradt főkirálybírónak. 1747-ben elvesztette a szeme világát. Erdély 1748 évi eseményeit már mással jegyeztette föl munkájában.
Munkái Viharos életének nyugodtabb szakaszaiban pontos és igen érdekes történelmi jegyzeteket készített. Hátrahagyott művei a 18. századi Erdély legnagyobb történetírói közé emelik. Lusus mundi című műve tudományos igényű genealógiai mű családjáról.
Fő műve: Metamorphosis Transylvaniae, azaz: Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása, 1736. Latin nyelvű munkái: Lusus mundi et ejusdem actus Scenicus, prout in humillima familia Aporiana ab exitu quidem ex Scythia non interrupta serie nobilis, sic in reliquis eidem sangvine junctis inclitis familiis, opere et veritate. Anno 1727. Synopsis mutationum notabiliorum aetate mea in Transylvania et progressus vitae meae. (Lásd: Altorjai b. Apor Péter munkái, 1863., Monumenta Hungariae Historiae II. osztály 11. kötet) Kéziratban maradt magyar nyelvű művei: Syntagma et syllabus vivorum et mortuorum aetate mea, qui memoriam non fugerunt. Azaz: Az élőknek és holtaknak, kik életemben hatvanhat esztendeig voltanak, összeszedése és száma, valakik eszembe jutottanak. Syntagma et syllabus mortuorum ante aetatem meam. Azaz: A születésem előtt, 1676. esztendő előtt való holtaknak számok és nevök, uri, fő s nemesi rendből valóknak.
E kéziratok a "Metamorphosis" kiegészítő részei, másolatai a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárba, a gyulafehérvári Batthyáneumban, az OSZK és az MTA könyvtárába kerültek. Voltak Apornak talán még más lappangó kézirati művein kívül, Simon tudós jezsuitához intézett, de eddig elő nem került levelei; amint ez utóbbi művében megemlíti (Additam. ad imag. antiq. et nov. Hung. Viennae 1754. p. 40.). Az erdélyi ősvadakról szóló kézirata Szentpétervárra került.
Itt tanított, kutatott és itt halt meg 1983. Január 10.január 10-én Nemes Zoltánné született Vén Ilona (1895-1983) erdélyi magyar nyelvjáráskutató. A polgári iskolát és a tanítóképzőt Sepsiszentgyörgyön végezte, majd Szárazajtán, Beresztelkén és Torján tanított. Már mint nyugalmazott tanítónő gyűjtötte össze Torja tájszavait 1954-66 között. Anyagát Gálffy Mózes és Márton Gyula a helyszínen ellenőrizték és kiegészítették saját gyűjtésükkel.
A mintegy 6000 szót, szóalakot tartalmazó tájszójegyzék hármuk közös munkájaként Torjai szójegyzék (Sepsiszentgyörgy, 1974) c. alatt a korabeli Megyei Múzeum kiadásában jelent meg, s a NyIrK értékítélete szerint "nemcsak gazdag jelentéstani anyagot ad az érdeklődő és a szakember kezébe, de a nyelvjárási egység árnyalt fonetikai, morfológiai rendszere is megismerhető belőle". A gyűjtemény egy másik, az időjárásra, éghajlatra s az ezekkel kapcsolatos népi hiedelmekre vonatkozó része kéziratban maradt.
TURIZMUS
A település híres gyógyfürdőhely. A mai Bálványosfürdő három régi, s egykoron működő fürdőtelep összeolvadásából keletkezett. A legrégibb a Bálványosi-hágón fekvő egykori Torjai-Büdös volt. 1895-ben, a Csoma-hegygerinc lábánál megalakult a Csiszár-fürdő, az alapító Csíszár Dénes (sz. 1857-ben) után elnevezve. A harmadik fürdő a Vár-hegy lábánál feküdt és régi neve Várpadi-feredő volt, ezt a Transzilvánia Bank megvásárolta, erről kapta újabb nevét, a Transzilvánia-fürdőt. A számos fürdőmedencét szénsavas, sós, savas borvízforrások táplálják.
A vendégeket ma a Vár panzió, a Best Western szállodalánchoz tartozó hotel, a Bálványos Gyöngye turisztikai központ, az Istvana Vendégfogadó várja . A település feletti 1040 m magas sziklatetőn állnak Bálványosvár romjai. Határában van a torjai Büdös-barlang, melyet kéngáz tölt ki. Méretei nem nagyok, mindössze 4 lépés hosszú és 3 lépés széles, falai a kéntől sárgák. Napi gázhozama 4000 m³. Közelében épült fel az első magyar szénsavgyár. A 15 m hosszú Gyilkos-barlang is kénlerakódásokban gazdag. Északra a Buffogó-patak völgyében van a kigőzölgéseiről Buffogó-lápnak nevezett mocsár.
APOR KÚRIA A VIRTUÁLIS SZÉKELYFÖLD HONLAPJÁN:
OKTATÁS
Altorján 1648-ban Demeter Tamás plébános már iskolát alapított. Ettől fogva a XIX. század elejéig nem rendelkezünk megbízható adatokkal az oktatás történetéről. Altorján ma már csak I-IV osztályos iskola működik és az is összevont osztályokkal, mivel a gyereklétszám nagyon alacsony. A községi elemi iskola 1869 novemberében létesült. Első tanítoja Lőrincz Dénes volt, aki 1872-ig működött.
Az iskola az Apor család erkölcsi és anyagi támogatását élvezte. Báró Apor Géza az iskola számára telket adományozott, Apor Zsuzsanna pedig, 500 Ft-os alapítványt létesített a szegény sorsú gyermekek tanítására. A középtorjai iskola ma a Kicsi Antal nevet viseli, I-VIII osztályos iskola óvodával együtt. A feltorjai iskola elemi iskola, 35 tanulóval, 28 óvodással és 5 pedagógussal működik. A karatnai iskola 1913-ban épül állami alapból. Nevét a falurész nevéről kapta. Az iskola I-VIII osztályos iskola óvodával együtt. Futásfalván csak I-IV osztályos iskola van.
