Steluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivă

HATÁROZATOK

Steluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivă

2016-2020

LUKA MEDÁRD - UDMR/RMDSZ

DR.SIMON-SÁROSI ADALBERT - UDMR/RMDSZ

KEREKES KATALIN - UDMR/RMDSZ

SOLYOM ZOLTÁN - UDMR/RMDSZ

KOVÁCSI SÁMUEL - UDMR/RMDSZ

TUSA TIVADAR - UDMR/RMDSZ

BENE RÓBERT - UDMR/RMDSZ

BALÁSKA FERENC - UDMR/RMDSZ

PETHŐ SÁNDOR - UDMR/RMDSZ

GÁL BOTOND - UDMR/RMDSZ

DOBRI BALÁZS - UDMR/RMDSZ

HODOR ISTVÁN - UDMR/RMDSZ

BOKOR BÉLA - INDEPENDENT/FÜGGETLEN



Steluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivă

Kovászna megyében, a Felső-Háromszéki medence északnyugati szögletében fekszik Torja, a hason-nevű patak mentén, Kézdivásárhely közvetlen közelében. Három hegyvonulat előterében helyezkedik el: délnyugaton és délen a Bodoki-hegység, nyugat és északnyugat felől a Csomád hegytömb, észak felől pedig a Torjai-hegység húzódik.

ARPAD  TEMPLOMTORJA

Az ősi település olyan nagy területtel rendelkezett, hogy abból szakadt ki Kézdivásárhely. A felsőháromszéki község 1917 augusztusában jött létre Torja, Alsóvolál, Felsővolál, és Karatna települések egyesítésével, ezt megelőzően 1899-ben Altorja és Feltorja vált eggyé Torja név alatt. Ezek az egykor különálló falurészek 1876-ig Felső-Fehér vármegye részét képezték. Ma már közigazgatásilag a községközponthoz tartozik még Futásfalva és Bálványosfürdő is. Előbbi 2-, utóbbi pedig 13 kilóméterre fekszik a községközponttól.


Felsőtorja 1307-ből ismert írásos formában, Altorját 1332-ben említik előszőr, Karatna, Volál falurészéről pedig 1427-ből van adat. Torján több mint négyezren élnek, a falu lakossága közel 100 százalékban magyar nemzetiségű. Felekezeti megoszlás szerint a többség római katolikus vallású, de számottevő a református és az ortodox hívők száma is. Alsótorja és Volál lakói szinte mind római katolikusok, a reformátusok főként Feltorján és Karatnán élnek. A települést már régen is a jelentősebbek között tartották számon, fejlett háziiparral rendelkezett, fontos jövedelme volt a fafeldolgozás.

Napjainkban a mezőgazdaság és az állattenyésztés a fő tevékenysége a lakosságnak, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetnek az idegenforgalomra. Közel tizenötezer hektár területen gazdálkodnak, melynek nagyobb része szántó és legelő. Itt működik az ANTREC nevű, faluturizmussal foglalkozó országos szövetség egyik székhelye. A helyi vendégfogadás főként a székely népi jellegzetességek bemutatására irányul és sajátosságait mutatja be, ez mellett pedig a környék csodálatos természeti kincseivel próbálják vonzóvá tenni a térséget. Ennek érdekében a fejlesztési programokban is kiemelt helyen szerepelnek a rehabilitációs programok.

Kézdivásárhelytől 8 km-re északnyugatra a Torja-patak völgyében 7 km hosszan elnyúlva fekszik. Az 1899-ben egyesített Altorja és Feltorjából, valamint az 1917-ben hozzácsatolt Karatnavolálból áll. Ide tartozik Bálványosfürdő és 1968-óta Futásfalva is. A Bálványosfürdõ felé vezető országút menti Altorja és Feltorja mindig Háromszékhez tartozott, a velük szomszédos Karatna, valamint Alsó- és Felsõvolál azonban 1876-ig Felsõ-Fehérvármegye része volt.

A községhez tartozik a Délre 3 km távolságra a hegységperem egyik kis völgyében levõ Futásfalva elsõ írásos emléke 1567-ból való, 13 kapuszámmal, valamint Északon 8 km távolságra a legendás hírű, festöi táj szépséggel biró Bálványos.A környék legjelentösebb települése mint bányászközpont és timsót bányásztak. 1307-ben Thoria néven említik először. A Torja-patak völgyében emelkedő domb tetején találhatók Torja egykori terjedelmes várának csekély maradványai. Eredete, sorsa ismeretlen. Altorján áll az Apor család 17. századi klasszicista kastélya, kissé távolabb az Aporok temetőkápolnája. Feltorján áll a gótikus, megújított erődített templom. 1910-ben 2584 lakosából 2581 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1992-ben 3675 lakosából 3657 magyar és 18 román volt.I.e. az V. évezred óta lakott a Torja patakának völgye.

Nevének eredetéről sem írásos emlék, de még monda sem maradt fenn. Kézdivásárhelyen római castrum volt, egy főútvonal haladt a VIA PRINCIPÁLIS déli irányba, egy összekötő út ment át az Olt völgyébe, mely a mai Torján haladt át, ez volt a VIA PRETORIA, az itteni lakosok a Pretoria szót rövidítették Torya, Torjára. Valószínű, hogy innen ered a Torja elnevezés. A magyar honfoglalás is érintette a község területét, a székelyek a XII. század közepétől telepedtek erre a területre, és teljesen összeolvadtak a honfoglaláskor letelepedett csoportokkal. A mai Torját alkotó falvak tatárjárás előttiek, legkésőbb a X-XI. században már azon a helyen léteztek, ahol most is vannak. A Torja patak két oldalán hosszan elnyúló község öt, teljesen egybeépült faluból tevődik össze: Alsó és Felsőtorja, Karatna, Alsó és Felsővolál. Ezek a települések a múltban két törvényhatósághoz tartoztak. A jobb parton levő Alsó és Felsőtorja Háromszékhez, a bal parti Karatna Alsó és Felsővolál pedig Felső-Fehér vármegyéhez tartozott. 1899-ben Alsó és Felsőtorja egyesült, majd 1917-ben Karatna és Volál is csatlakozott az immár Torjának nevezett nagyközséghez. Felsőháromszék egyik legnagyobb és legrégebbi települése. Első okleveles említése 1307-ből való "terra sen possesio Thorya" néven.

1332-ben Valentinus nevű papja három régi banálist fizetett a pápai tized fejében. Két év múlva, 1334-ben a pápai adó értéke majdnem megháromszorozódott. Nyolc banálist ekkor a viszonylag népes települések fizettek. Hogy a környék legkiemelkedőbb helysége volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Luxemburgi Zsigmond király 1427-ben a mai Kézdivásárhelyt Torja vására néven részesíti városi kiváltságlevélben, ami azt jelentette, hogy kezdetben Torja határán és hozzá tartozó kis vásáros településként jött létre Kézdivásárhely, amely aztán elnyerte önállóságát és szabad fejlődésének feltételeit.


Torjára érkezve hatalmas faragott székely kapu fogadja a látogatót, mely szimbolikusan áldást kíván az alatta áthaladókra. A falu néveredetére vonatkozóan érdekes változat maradt fenn. A rómaiak idejében volt egy olyan út, amely Torján és a hegyeken át az Olt völgyébe vezetett. Via Pretoria volt a neve, ebből származtatják a falu nevét.

A település történelméhez és jelenéhez is szorosan kötődik az Apor család. A főúri család a 17. század elején költözött le Bálványosvárról. Udvarházuk Torja központi részén áll. Ma már itt élnek a család hazatelepedett tagjai. A család legismertebb tagjai között említhetjük Apor Péter bárót, aki a 18. században virágzó napló- és történetírás utolsó jelentős képviselője. Munkái ma is forrásértékűek, legmaradandóbb műve a Metamorphosis Transilvaniae (é), melyben a fejedelmi Erdély patriarhális szokásait akarta megőrizni az utókor számára.

Szintén jeles szülötte a bárói családnak Apor Vilmos, vértanú püspök, akit hosszú várakozás után II. János Pál Pápa 1997 november 9-én iktatott a boldogok sorába. Az impozáns kastély magán viseli a korai reneszánsz és a népi barokk ízlés jegyeit. Az évszázadok folyamán javított, alakított épület klasszicista ízlésű külsőt vett fel. Udvarán még két régi épület áll: az egykori gabonás és Apor Péter szülőháza. A falakat építészettörténeti értékű kőből faragott emléktáblák díszítik. Itt őrzik a történetíró Apor Péter címeres latin nyelvű epitáfiumát. A község két műemléktemplomát az Apor család építtette. Az altorjai Szent Miklós templomot 1823 és 31 között emelték. A mai épület korai elődje román kori, később gótikus stílusban épült szentély volt, mely a sorozatos átépítésekkel megsemmisült. 199o-ben találták meg a román kori templom félköríves szentélyét.

A Torja vizének teraszán áll a honfoglaló Árpád egészalakos szobra és a templom előterében történelmi eseményekre emlékeztető művek. Közel a templomhoz található az altorjai Jókai Mór általános iskola, melynek homlokfalát Jókai emléktábla díszíti. Mégpedig azért, mert az író különös érdeklődést tanúsított e vidék iránt, ahova több alkalommal is ellátogatott. Útjának eredményeként született meg a Bálványosvár című regénye. A község központjában, Középtorján áll a községháza, melynek előterében emelkedik a millecentenáriumi emlékkopjafa. Ugyanitt látható egy szádokfa, ami különleges és egyedülálló szerepet tölt be, életfának is nevezik. Erre helyezik el a község újszülöttjeinek neveit táblába vésve és őrzik meg az utókornak. A főút baloldalán áll az Apor család neogótikus sírkápolnája, az úgynevezett Mária-kápolna. Építésének időpontja ismeretlen, a falára erősített csengettyűn az 1831-es évszám olvasható, de egyes bejegyzések szerint 1846-ban szentelték fel. A szóbeszéd szerint a Mária-kápolna és az azt övező magas kőfal az altorjai templomerőd falának alacsonyabbra bontása során, a hasznosítható építőanyagokból épült.

A sírkápolna homlokzatára helyezték el a vértanú püspök, boldog Apor Vilmosra emlékeztető márványtáblát, az építmény bejárata előtt pedig mellszobra áll, mely Miholcsa József alkotása. A kápolna alatti sírboltban nyugszik több más Apor mellett báró Apor Lázár az Erdélyi Udvari Kancellária tanácsosa és unokája báró Apor Gábor, Háromszék vármegye alispánja, Apor Vilmos püspök édesapja. Ugyancsak értékes építészeti emlék a feltorjai református vártemplom. Itt is egy régi, román kori szentély állott, melyet a gótika idején átépítettek. A régi templom helyébe az első világháború idején egy neogótikus új templomot emeltek. A védelmi célokat szolgáló kapubástyára épült torony nyílásai csúcsíves záródásúak voltak, a tornyon több keskeny és magas lőrés látható. Zsindelyes fedélzete nyolcszögű gúlában végződik, alatta egy tornácos kiképzésű, úgynevezett figyelő látható, feltehetően a 18. században készült. Ebből az időből való a fából készült portikus is, rajta az 177o-es évszám. Tornyában reneszánsz díszítésű, műkincs értékű harang szól. A vártemplom közelében emelkedik a feltorjai római katolikus templom. A Torja vizén túl fekvő Karatnának is önálló református temploma van. A községben az oktatást négy általános iskola látja el és ugyanennyi óvoda működik.

Az elöljárók hosszútávú és következetes fejlesztési stratégiájának köszönhetően jelentős beruházások valósulnak meg, középületeket újítanak fel. A jövőbeni nagyobb munkálatokkal az infrastruktúra javítását, rehabilitációját célozzák meg. Torján minden évben gazdag és változatos programmal készülnek a falunapokra. Igyekeznek minél szélesebb körnek és minden korosztály számára kedvező rendezvényt szervezni. Az elmúlt években a falunapok legnagyobb attrakciója a túrós puliszka készítés volt, melynek méretével már többször próbáltak rekordot felállítani. 2oo8-ban alapos előkészülettel és a helybéliek nagyszerű helytállásával sikerre vitték a kezdeményezést, így a székelyföldi falvak közül Torja elsőként került be a Rekordok könyvébe. A világ leghosszabb túros puliszkája 15o méter és 32 cm hosszú lett, ehhez négy mázsa puliszkalisztet, 150 kiló túrót, 15 liter étolajat, 25 kg sót és 450 liter vizet használtak fel. A elkészítésében 240 nő és 75 férfi segédkezett. A szeletelést követően a 7500 adag túros puliszka percek alatt elfogyott.

A község igen csodálatos és értékes természeti kincsekben gazdag. Egyik érdekessége a Szemmosó-kút. Kénes vizével a régiek szembajokat kezeltek. Azokat a tépett rongydarabokat, amelyekkel szemeiket borogatták, ősi szokás szerint a környező bokrok ágaira aggatták. Babonás hitük szerint ezzel a betegséget is hátrahagyták. A térségben számos jó ízű borvízforrás található, melyek különböző bajok kezelésére is alkalmasak. Ezeket folyamatosan felújítják, hasznosítják. A hegyről bevezették a Szeregető-forrást a Jajdon völgyébe, korszerűsítették a Transzszilvánia-forrást, és tervezik a Szejke-forrás rendbetételét is.


 EGYHÁZI ÉLET

torjarajzok1

Feltorjai templom (Forrás: A történelmi Magyarország várai)

A török támadások elleni védekezésül a XV. században, a szászokhoz hasonlóan, a Székelyföldön is egyre több templomot vettek körbe erős kőfalakkal, hogy ott menedéket találjon a helyi lakosság. Így történt a torjai templomok esetében is, a templomokat magas fallal erődítették meg. Nem ismeretes egyetlen ostrom sem, de osztozhatott Székelyföld sorsában, az ott lezajló hadjáratok idején. Az idők folyamán mindkettőt jelentősen átalakították. Az altórjai templom körül eltünt a fal. A feltórjai templomnál az utolsó helyreállítási munkálatok 1914 előtt folytak.

SzentMiklos 1   SzentMiklos 2

 Szent Miklós-templom

Torja valamikor két külön település volt ,Altorja és Feltorja községek a középkor folyamán külön-külön települést alkottak, csak 1899-ben egyesítették őket Torja néven. A reformáció Feltorjánál megállították ezt Orbán Balázs így írja le: „A két Torja közt egy magaslatot Sz.-Iloná-nak a katholikus hagyományok szerint azért neveznek, mert a reformátio terjedtekor a hitszónokok Ikafalváról az erdő alatt Fel-Torjára feljőve, ottan oly sikerrel hirdették az ujitott vallást, hogy az egész község áttért. Leindultak innen Al-Torjára is, de Apor Ilona nevü aggleány egybegyüjtve jobbágyait, ezekkel elikbe állott, s a hitszónokokat visszaűzte; ennek emlékére nevezték el a helyet Sz.-Ilonának*). Kissé alább egy az Apor-udvar közelébe eső szántóföldet pedig azért neveznek Sz.-Lukácsnak, mert ottan ezen evangelistának szentelt kápolna állott. A Kárpátok alatt itt meg is álltak a reformerek és mai napig is Felsőháromszék hegyaljai részét Szentföldnek nevezik. A falvakban mai napig is csak katolikus templomok vannak. 

Altorjai Szent Miklós római katolikus templom

1332-ban említik már az altorjai templomot. Bálint pap a pápai tizedjegyzék szerint 34 régi banálist fizet, 1333-ban 3 banálist, 1334-ben 8 régi banálist. 
A templom nevét az 1479. évi oklevél örökíti meg: Zenthmiklos Thorya. (C. Suciu: i.m.)
A Szent Miklós-templomtól kapta nevét a domb is, amelyen emelkedik.
Altorján a 13. századi katolikus Szent Miklós erődtemplom, az 1822. évi földrengés után lebontják. Csak a tornya marad meg ebben az évben kezdik az új templom építését a régi torony kivételével. Az alatta levő két henger tagozatú köríves ajtó román kori eredetről tanúskodik. Ez az ajtókeret hasonló a csíksomlyói Szent Péter-temploméhoz. Itt található a 18. századból egy darab fából faragott feszület ember nagyságú Krisztussal (amely egyedi egész Erdélyben), Az 1785-ből származó keresztelőkút, a régi templom főoltárának egyik kazettás darabja. A XVI. századból való harangját 1916-ban elvitték. Új harangjait 1923-ban öntötték. Kívül 1927-ben, illetve 1970-ben javították. Belül pedig 1954 és 1970-es években. 
Orbán Balázs így ír az altorjai templomról: „A réginek csak tornya maradt meg, hol két hengertagozata köríves ajtót találván, azt kell következtetnünk, hogy az román vagy átmeneti korszakból való egyház volt. A régi templomot környezett várkastélynak nagyon magas falai (melyekből, mint öreg emberek mondják, csak a templomfedél csúcsa látszott ki), ölnyire szállíttatott le. E kőridomú kastély egyik ajtószemöldökén 1623 évszám van bevésve. Harangjai szintén régiek; második harangja – melyen az ABC ferde latin betűkkel megfordítva van körírva – a 16. századból való, mint azt a rajta levő minuskel jegyekkel irt 1555 évszám bizonyítja. A kisebb harang körirata ez: - Donata M. O. P. N. Al-Torja sum fusa 1655 -.”

Feltorjai református templom

feltorjatorjatemplom    feltorjatorjatemplom 2

1332-ben papja Pál, aki a pápai tizedjegyzék szerint ebben az évben 18 régi banálist fizet, 1333-ban 10 dénárt és 1 régi banálist, és ismét 3 verőceit. 
A templom védőszentjének nevét a helység nevével együtt, az 1479-es oklevél is megörökítette: Zenth-Márton Thorya. 
A templomot tehát Szent Márton tiszteletére szentelték. Ezt örökíti meg az a felirat, amelyet Apor Péter jegyzett le a templom szentélyéről: „Anno 1516 In honorem Sancti Martini Episcopi erexit Stephanus Apo”. Az évszám csak újítást jelezhet, mert a templom sokkal régebbi. (Schematismus. 1882. 97.) Újítását a szentély gótikus elemei igazolják: a sokszögzáródása és csúcsíves, díszműves ablakai. A szentélyen attikai láb módosításából alakított párkányzat fut körbe.

Hajója azonban román kori jegyeket és részeket őriz: déli oldalkapujának egyenes záródását félköríves hengertag övezi és tetőzi. Az ívmezőben dombormű volt, boltívezettel, melynek egykori létét oldal támjai bizonyítják. A szentély négy lépcsővel emelkedik a hajó szintje fölé, a szentély alatt ugyanis altemplom volt, melyet befalaztak. 1914–18-ban egészen újjáépítik. 
Az udvarba a bejáratát faragott faoszlopokon nyugvó zsindelyes-árkádos kapuzat fogja közre, ami 1770-ben készült el. A támpillérekkel övezett, nagyjából szabályos kör alakú területet ölelő kőfalon eredetileg a négyszögletes kaputornyon keresztül vezetett az út. Ezt azonban a háborús évszázadok elmúltával befalazták, helyette egy gyalogoskaput létesítettek. Napjainkban az egykori kaputornyot harangtoronyként használják. Eredetileg „öt öl magas fal vette körül, melyet 2 ölnyire bontottak le” – írja a múlt század közepén Orbán Balázs a Székelyföld leírásában .

A középkori tiszta katolikus faluból az altorjai templom híveivel együtt megszakítás nélkül katolikus marad napjainkig. A feltorjai templom a reformáció idején a hívek egy részével református lesz.
A XVIII. században már Felsőtorján református anyaegyház van 
A részben megmaradt és megszaporodott feltorjai katolikusok a két világháború között kapnak templomot és 1940-től lesz önálló anyaegyház, plébánia. Az új templom a réginek a nevét a Szent Márton vette fel.

 Felhasznált irodalom: 

    Csorba Marosi Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 472. old.
    Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpátmedencében {2001} 900. 
    Vofkori László: Székelyföld útikönyve II. {1998} 386. old.
    Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok {1995} 121. 123. old.
    http://jupiter.elte.hu: A történelmi Magyarország várai
    http://vmek.oszk.hu: Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek (47)
    Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 218.; Entz G.: Székely templomerődök
    Beke: Az erdélyi egyházmegye. 126
    Apor P.: Lusus Mundi. 12.
    C. Suciu: Dicţionar istoric
    Kovács: Magyar ref. templomok. II. 670.

 A jelenlegi református templomot (eredetileg a XIV. század végén építették, és a XV. században alakították át erőddé; a ma látható templom a XX. század elejének alkotása) körülölelő, ovális alaprajzú vár külön érdekessége a nyitott megfigyelő tornáccal ellátott, lőréses védőtorony. A XVI. századi (az első utalás 1536-ra datálodik), az 1630-as évekből Apor Lázár és felesége, Imecs Judit révén újjáépített Apor-kúriát klasszicista elemekkel bővítették a XIX. században. A Pünkösdi-kertben salétromot állítottak elő a szabadságharc idején. 1802 október 26-án, déli 12 óra után mintegy másfél órával, oly rettenetes földrengés volt, hogy egész Háromszéken és a Barcaságon érezték.

Emiatt Háromszéken sok szép templomok és tornyok öszze omlottak, leszakadoztak, haszonvehetetlené váltak. Ekkor szakadoza be a feltorjai református templomnak boltozattya is, mely a szép új orgonát, a sanctuariumban lévő ülő székeket és az urasztalát is, öszze törte. A templom tetejéig fel menő gebir is a szivárvány felett leomlott és sok cserép a templom fedeléről lerázódot. Még ebben az esztendőben mingyárt a templom építésére megkívántató építkezési anyagokat megvásárolták. A Kolozsvárt 1896-ban megjelent "Az Erdélyi Reformata Anyaszentegyház Névkönyve" című kiadvány szerint a Karatnai Református Egyházközség - Feltorja filiájaként - 1600-ban alakult meg.

Az Apor család által építtetett katolikus kápolna később a reformátusok használatába került. A templom átvételéről (elfoglalásáról) is tanúskodnak korabeli feljegyzések Apor Péter könyvében: "…megözvegyült nagyanyám Imecs Judit idején rabolták el a Karatna fölött épített szentélyt, az 1660. esztendőben, épp Szent Teophoria napján. Midőn a processzió - szokás szerint - az altorjai templomból átvonult a szentélyhez, elől hordozván a zászlót, amelyet nagyanyám csináltatott s a neve is rá volt hímezve, a kálvinisták (calvinistae) ezt kiáltva jöttek szembe: Ide nem hozzátok többé Imecs Juditot!" A már idézett 1896-os Névkönyv tanúsága szerint a karatnai egyházközség 1740-ben különvált a feltorjaitól. Szini Jánosnak, a Kézdi Református Egyházmegye esperesének 1887-ben kelt írása szerint: "1744 előtt egy egyházközséget alkotott a feltorjai a karatnaival, melyhez tartoztaka most is a feltorjaihoz tartozó leányegyházak - diasporák - Altorja, Felvolál, Felsőkaratna (az öszvesen egy meglehetős nagyságú területet elfoglaló egymásból folyó községek). 1744 - a karatnai módos nemességből álló birtokosság külön papot kért és nyert, külön templomot épített, szóval külön egyházközséget alkotott." Az önállósult egyházközséget következetesen alsókaratnainak nevezik, mert Felsőkaratna református lakói továbbra is a feltorjai egyházközség tagjai maradtak a voláliakkal együtt.

Az 1820-as években az alsókaratnai eklézsia perben állt a feltorjaival "a két Ekklézsia között való métáról vagyis határról". A feltorjai és karatnai egyházközség presbitériumainak közös gyűlésén 1886. november 7.-én társegyházakká nyilvánították a két egyházközséget. 1886. december 18.-án az egyházmegyei közgyűlés megerősítette a határozatot. Így még ebben az évben falállíttatott a "feltorjai missziói állomás", és elhatároztatott, hogy a karatnai idős pap visszavonulásával vagy halálával a karatnai egyházközség önállósága is meg fog szűnni, Karatnán is a feltorjai pap és kántor fog szolgálatot teljesíteni. Ennek az egyezségnek ellenére 1953-ig önálló lelkésze volt Karatnának. 1953 és 1998 között valóban a feltorjai lelkipásztor és kántor szolgált be a karatnai egyházközségbe, amely rövid időre anyaegyházközségi státuszát is elveszítette, majd 1991-ben ismét visszanyerte. A karatnai templom épülete és berendezési tárgyai Egészen pontosan nem tudjuk a templom építésének idejét. Biztosnak tűnik, hogy ugyanezen a helyen állt korábban az Aporok által épített, később református használatba vett kápolna. Szini János esperes írása viszont arról tanúskodik, hogy a feltorjaitól frissen különvált karatnai egyházközség 1744-ben új templomot épített.

Szakács János karatnai lelkipásztor 1886-ban kelt átiratában a következőt írja: "Hivatalom megkezdésekor pénztárát üresen találtam, mind a mellettis lelkesíttés buzdíttás által oda törekedtem, hogy össze roskadozott templomát újra építette (az egyházközség)" A fentemlített, templomépítésről szóló források megértéséhez szükséges tudni, hogy a 19. század végéig az "építés" szavunk valamely régi épület éppé tételét, nagyjavítását, főjavítását és a mai értelemben vett tényleges építést, új épület emelését egyaránt jelentette. A templomot javították (újjáépítették) 1850-ben, 1882-ben, cserepezték és javították 1883-ban, 1885-ben, 1891-ben, ekkor javították a tetőt, újrafedték a tornyot, lemeszelték az egész templomot. A templomtornyot 1892. június 16.-án, egy orkánszerű zivatarban villámcsapás érte, csak a torony teteje rongálódott, a templom sértetlen maradt. Legutobb 2003-ban javították. 1940. november 10.-én földrengés rongálta meg a karatnai templomot. a Sepsiszentgyörgyi Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal szakmérnökének 1941-ben kelt jelentése ezt tartalmazza: "A Karatna-Torjai református templom megrongálódása aránylag nem súlyos természetű. A főfal szószék felőli oldalánál történt megrepedést 2 sor lapos falkötő vas beépítésével (abroncs szerűleg) a templom állagát biztosítani lehet. A torony repedése is kisebb jelentőségű…" A templom berendezésének koráról szintén alig van pontos adat.

Az egyházközség 1850 és 1886 között a templomot "kis orgonával ellátta", így ez lett a templom legbecsesebb berendezési tárgya. Az orgona készítője feltehetően Kolonics István kézdivásárhelyi orgonaépítő mester. Sajnos ma az orgona használhatatlan állapotban van - a legenda szerint a II. világháború idején orosz katonák szálltak meg a templomban, ők eltüzelték a fasípokat, és elvitték magukkal a fémsípokat. Az úrasztala 1827-ben készült. A karatnai templom szószékére 1890-ben egy 10 forint értékű díszes takarót ajándékoztak. A szószékkoronát 1908-ban Bartók Károlyné készíttette férje emlékére 50 korona értékben. A templom harangját 1849-ben felajánlották Gábor Áronnak ágyúöntés céljára. Ez a harang feltehetően egyidős lehetett a templommal. Mindenesetre 1879-ben harangalapra gyűjtés indult, 1893-ban készült el a jelenlegi kisharang. A szószék talapzata a 20. század első felében készült, talán akkor, amikor Ősz Lázár lelkipásztorsága idején a szentély padlatát lebetonozták. Lelkipásztorok Az egyházközségben szolgált lelkipásztorok névsorát nem tudjuk hiánytalanul rekonstruálni. Akikről tudunk: Csiszér Sámuel: kb. 1800-1850 Szakács János: 1850-1900 Ősz Lázár: 1903-1948 Imre Zsombor: 1948-1951 Beke Boróka: 1998- A Karatnai Református Egyházközség 2002. nyarától missziói egyházközség, 5 szórvány tartozik ide: Kővár, Poján, Szárazpatak, Szentkatolna és Szentlélek. Altorján a 13. századi katolikus Szent Miklós erődtemplom, 1822-ben épült újjá a régi torony kivételével, a torony bejárata román kori itt található a 18. századból egy darab fából faragott feszület ember nagyságú Krisztussal (amely egyedi egész Erdélyben), 1785-ből származó keresztelőkút, a régi templom főoltárának egyik kazettás darabja. A XVI. századból való harangját 1916-ban elvitték. Új harangjait 1923-ban öntötték. Kívül 1927-ban, illetve 1970-ben javították. Belül pedig 1954 és 1970-es években. A villanyt bevezették 1969-ben. A templom melletti temetőben több értékes kőkereszt található. A 19. századból való Borbándi Géza fakapuja, ami ma az 1025-ös házszámnál található. Az ősi plébánia Altorján van. Szent Miklós tiszteleteré szentelték. Az altorjai búcsú Szent Miklós (december 6) esik.

A karatnai katolikus templomról sajnos nem tul sok adat van. A templom építési évé nem lehet pontosan meghatározni, valoszínű, hogy 1744-ben épült. Búcsú napja Tuors-i Szent Márton napjára (november 11), esik. A Mária Szent Nevének szentelt kápolna és azazt övező kőfal a hagyomány szerint az altorjai templomerőd falának alacsonyabbra bontása (és a Szent József kápolna teljes lebontása) során keletkezett hasznosítható építőanyagból épült Altorja felszegi részén. Úgy tudjuk, kegyura a község és kezdettől fogva miséznek benne. Búcsúja szeptember 12-én van. Építési okiratai ismeretlen helyen lappangnak, vagy megsemmisültek. A kápolna berendezésének, felszerelésének említésre méltó darabja a falára erősített csengettyű, a templom azonos funkciót betöltő csengettyűjének hasonmása, amelyen az 1831-es évszám olvasható. Mivel ez feltehetően a kápolna felszentelésének dátuma, nem tudni a kápolna maga miért csak 1846 óta szerepel az Erdélyi püspökség Schematismusaiban. Az alatta kialakított Apor-kriptával és a köréje épített kőkerítéssel a kápolna talán az 1823-ban lebontott régi, gótikus altorjai templom és erődjére akar emlékeztetni, annak kicsinyített, de nem teljesen hű másaként. (A telek, amelyen a Mária kápolna épült az Aporoké lehetett. A szomszédos telket, amelyen most a szövetkezet székháza áll, az 1860-as években ők birtokolták és ajánlották fel a felszegi népiskola építésének céljára. Az iskolát végül a község által juttatott telken építették fel. A gyermekzsivaj nem lett volna kívánatos a kápolna szomszédosságában és ott az iskola kertje számára sem lett volna elegendő hely.) Az egyszerű torony nélküli épülethez azonos szélességű, félkör alapú szentély, valamint sekrestye csatlakozik.

A kápolna bejáratát eredetinek látszó gótikus kő-ajtóbéllet keretezi, amely a régi templomból kerülhetett mostani helyére. A gótikus megformálású ablakok rézsűjének mész- és vakolatrétege alatt is rejtőzhetnek gótikus kőablakkeretek. A bejárattól jobbra álló neogotikus külső szószék, amelynek talapzata egy nyolcszögű gótikus pillérre emlékeztet, talán a régi templom gótikus szoszékének mása. Az egyházközség az Aporoknak a kápolna építéséhez valóanyagi hozzájárulását jutalmazhatta a kripta építésével van építésének engedélyezésével, egyúttal kárpótolva is az Apor Péter által építtetett Szent József kápolna lebontásáért.


NAGYJAINK

Itt született báró Apor Péter a Metamorphosis Transylvaniae 18. századi írója.

Származása, gyermek- és ifjúkora Atyja, báró Apor János korán (már fia születési évében) elhunyt. Anyja Vajna Katalin volt. Előbb Apor Farkas, majd Apor István gróf gyámsága alatt nevelkedett. Tanulmányait 1686-ban Kolozsvárott kezdte. Felsőfokú tanulmányait a nagyszombati egyetemen végezte, ahol 1695-ben bölcsészdoktor, 1696-ban pedig jogászdoktor lett.

További pályája Visszatérve Erdélybe, a közügyeknek szentelte életét. A Habsburg-ház kitartó híve volt, Hű ragaszkodásáért I. Lipót 1699-ben Küküllő vármegye főispánjává nevezte ki. Ugyanez év június 28-án nőül vette Kálnoki Borbálát, gróf Kálnoki Sámuel alkancellár és Lázár Erzsébet leányát. A Rákóczi-szabadságharc harcai idején gyakran volt kénytelen lakóhelyet változtatni, majd megfosztották birtokától és rabságot is szenvedett. 1704. január 4-én a kurucok elől Brassóba, majd 1705-ben Havaselvére menekült. Júliusban azonban visszatért és csatlakozott a kurucokhoz. 1706-ban Graven ezredes elfogta és Brassóban két évig rabságban tartotta. A miniszteri tanács végül ártatlannak találta, és 1707 júliusában felmentették, de csak november 10-én nyerte vissza szabadságát. 1708-ban háromszéki főkirálybiró lett, 1713. január 15-én bárói rangot nyert. Az 1717-iki tatár beütés alkalmával a Székelyföldről ő hárította el a veszedelmet. 1718. és 1719-ben lakóhelyéből, Altorjából a pestisjárvány miatt elmenekülni kényszerült. 1722-ben Galacon lakott. 1744-ben főkormányszéki tanácsosnak választották meg, és III. Károly király arany nyaklánccal tüntette ki. A tanácsosságot azonban nem vállalta el és megmaradt főkirálybírónak. 1747-ben elvesztette a szeme világát. Erdély 1748 évi eseményeit már mással jegyeztette föl munkájában.

Munkái Viharos életének nyugodtabb szakaszaiban pontos és igen érdekes történelmi jegyzeteket készített. Hátrahagyott művei a 18. századi Erdély legnagyobb történetírói közé emelik. Lusus mundi című műve tudományos igényű genealógiai mű családjáról.

APOR PETER

Fő műve: Metamorphosis Transylvaniae, azaz: Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása, 1736. Latin nyelvű munkái: Lusus mundi et ejusdem actus Scenicus, prout in humillima familia Aporiana ab exitu quidem ex Scythia non interrupta serie nobilis, sic in reliquis eidem sangvine junctis inclitis familiis, opere et veritate. Anno 1727. Synopsis mutationum notabiliorum aetate mea in Transylvania et progressus vitae meae. (Lásd: Altorjai b. Apor Péter munkái, 1863., Monumenta Hungariae Historiae II. osztály 11. kötet) Kéziratban maradt magyar nyelvű művei: Syntagma et syllabus vivorum et mortuorum aetate mea, qui memoriam non fugerunt. Azaz: Az élőknek és holtaknak, kik életemben hatvanhat esztendeig voltanak, összeszedése és száma, valakik eszembe jutottanak. Syntagma et syllabus mortuorum ante aetatem meam. Azaz: A születésem előtt, 1676. esztendő előtt való holtaknak számok és nevök, uri, fő s nemesi rendből valóknak. 

E kéziratok a "Metamorphosis" kiegészítő részei, másolatai a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárba, a gyulafehérvári Batthyáneumban, az OSZK és az MTA könyvtárába kerültek. Voltak Apornak talán még más lappangó kézirati művein kívül, Simon tudós jezsuitához intézett, de eddig elő nem került levelei; amint ez utóbbi művében megemlíti (Additam. ad imag. antiq. et nov. Hung. Viennae 1754. p. 40.). Az erdélyi ősvadakról szóló kézirata Szentpétervárra került.

Itt tanított, kutatott és itt halt meg 1983. Január 10.január 10-én Nemes Zoltánné született Vén Ilona (1895-1983) erdélyi magyar nyelvjáráskutató. A polgári iskolát és a tanítóképzőt Sepsiszentgyörgyön végezte, majd Szárazajtán, Beresztelkén és Torján tanított. Már mint nyugalmazott tanítónő gyűjtötte össze Torja tájszavait 1954-66 között. Anyagát Gálffy Mózes és Márton Gyula a helyszínen ellenőrizték és kiegészítették saját gyűjtésükkel.

A mintegy 6000 szót, szóalakot tartalmazó tájszójegyzék hármuk közös munkájaként Torjai szójegyzék (Sepsiszentgyörgy, 1974) c. alatt a korabeli Megyei Múzeum kiadásában jelent meg, s a NyIrK értékítélete szerint "nemcsak gazdag jelentéstani anyagot ad az érdeklődő és a szakember kezébe, de a nyelvjárási egység árnyalt fonetikai, morfológiai rendszere is megismerhető belőle". A gyűjtemény egy másik, az időjárásra, éghajlatra s az ezekkel kapcsolatos népi hiedelmekre vonatkozó része kéziratban maradt.


TURIZMUS

A település híres gyógyfürdőhely. A mai Bálványosfürdő három régi, s egykoron működő fürdőtelep összeolvadásából keletkezett. A legrégibb a Bálványosi-hágón fekvő egykori Torjai-Büdös volt. 1895-ben, a Csoma-hegygerinc lábánál megalakult a Csiszár-fürdő, az alapító Csíszár Dénes (sz. 1857-ben) után elnevezve. A harmadik fürdő a Vár-hegy lábánál feküdt és régi neve Várpadi-feredő volt, ezt a Transzilvánia Bank megvásárolta, erről kapta újabb nevét, a Transzilvánia-fürdőt. A számos fürdőmedencét szénsavas, sós, savas borvízforrások táplálják.

balvanyos vara 652 472 100

A vendégeket ma a Vár panzió, a Best Western szállodalánchoz tartozó hotel, a Bálványos Gyöngye turisztikai központ, az Istvana Vendégfogadó várja . A település feletti 1040 m magas sziklatetőn állnak Bálványosvár romjai. Határában van a torjai Büdös-barlang, melyet kéngáz tölt ki. Méretei nem nagyok, mindössze 4 lépés hosszú és 3 lépés széles, falai a kéntől sárgák. Napi gázhozama 4000 m³. Közelében épült fel az első magyar szénsavgyár. A 15 m hosszú Gyilkos-barlang is kénlerakódásokban gazdag. Északra a Buffogó-patak völgyében van a kigőzölgéseiről Buffogó-lápnak nevezett mocsár.

budoshegy terkep

APOR KÚRIA A VIRTUÁLIS SZÉKELYFÖLD HONLAPJÁN:

APOR3 resize

APOR2 resize

APOR5 resize


OKTATÁS

Altorján 1648-ban Demeter Tamás plébános már iskolát alapított. Ettől fogva a XIX. század elejéig nem rendelkezünk megbízható adatokkal az oktatás történetéről. Altorján ma már csak I-IV osztályos iskola működik és az is összevont osztályokkal, mivel a gyereklétszám nagyon alacsony. A községi elemi iskola 1869 novemberében létesült. Első tanítoja Lőrincz Dénes volt, aki 1872-ig működött.

Az iskola az Apor család erkölcsi és anyagi támogatását élvezte. Báró Apor Géza az iskola számára telket adományozott, Apor Zsuzsanna pedig, 500 Ft-os alapítványt létesített a szegény sorsú gyermekek tanítására. A középtorjai iskola ma a Kicsi Antal nevet viseli, I-VIII osztályos iskola óvodával együtt. A feltorjai iskola elemi iskola, 35 tanulóval, 28 óvodással és 5 pedagógussal működik. A karatnai iskola 1913-ban épül állami alapból. Nevét a falurész nevéről kapta. Az iskola I-VIII osztályos iskola óvodával együtt. Futásfalván csak I-IV osztályos iskola van.

Steluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivă

TESTVÉRTELEPÜLÉSEK  (LOCALITĂŢI ÎNFRĂŢITE)

Steluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivă
Steluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivă

When we arrive to Torja we are welcome by a huge carved Sekler gate which symbolically blesses everyone who enters the village through it. There is an interesting story about the origin of the name of the village. In the times of the Romans there used to be a road which lead to the valley of the Olt river through the mountains. Its name was Via Pretoria, and this is supposed to have been the original name of the village.

ARPAD  TEMPLOMTORJA

The history, as well as the present of the village is closely connected to the Apor family. The noble family left Balvanyosvar at the beginning of the 17th century and they moved to the center of Torja. There ranch can still be found in the center of Torja. Today the family’s descendants, who moved back from abroad, are living here. From the most well-known figures of the family we can mention Baron Apor Peter, who was one of the representatives of the memoir and diary writing trend, which flourished in the 18th century. His works are veritable resources, his main work is Metamorphosis Transilvanie, in which he wrote about the patriarchy traditions of the Transylvanian Principate. An other noble figure of this family is Apor Vilmos, a martyr bishop, who was beatified by Pope John Paul the 2nd on the 9th of November, 1997, after a long waiting period.

The imposing castle has the features of early renaissance and popular baroque styles. The building has several times been renovated and its present look bears the characteristics of the classicism. On its yard we can see two old buildings: the old store house and the native house of Apor Peter. The walls are decorated with memorial stone boards made of architecturally valuable carved stones. Apor Peter’s coat of arms and epitaph in Latin is also guarded here. The two monument churches of the village were built by the Apor family. The Saint Miklos church at Altorja was built between 1823 and 1831. The predecessor of today’s building was the sanctuary which originated from the Roman age, was built in gothic style and was almost completely destroyed with the numerous reconstructions. The semi arched sanctuary of the Roman church was found in1990. On the banks of the Torja there can be seen the statue of the country founder Arpad and in the hall of the church there are exhibits reminding us of historical past. Close to the church we can find the Jokai Mor secondary school of Altorja, the front wall of which is decorated by a memorial board of Jokai. It is due to the fact that the famous writer showed great interest towards this region and visited the place several times.

As a result of one of his visits he wrote his novel entitled Balvanyosvar. In the center of the village we can see the village hall, in front of which we can find the mille-centenarium memorial column. At the same place we can find an other wooden column, which plays a special, unique role in the life of the village, it is also called life-tree. They place on it little name boards with the names of the newborns of the village and this is how they preserve them for the future generations. On the left side of the main street there is the Neo-gothic grave chapel of the Apor family, the so-called Mary- chapel. We do not know exactly when it was built, the bell which is part of the wall has the inscription 1831, but some documents say that it was inaugurated in 1846. People say that the chapel was built from the reusable construction material left over from the reconstruction of the wall surrounding the church fortress of Alsotorja.

The chapel’s front door has the marble memorial board which reminds us of Beatified Apor Vilmos, and his bust is placed in front of the entrance, statue made by Miholcsa Jozsef. In the chapel we can find the toms of Baron Apor Lazar, who was the councellor of the Transylvanian Royal Chancellery, his grandson’s, Baron Apor Gabor’s, who used to be vice mayor of Haromszek county, the tomb of Apor Vilmos’s father and other family members.

An other interesting architectural site is the Protestant fortress church of Feltorja. There used to be an other Roman aged sanctuary at its place too, built in gothic style. During the First World War they built a neo-gothic new church in the place of the old one. The gate bastion designed for defense has a tower with arched, long and narrow loopholes. Its thatched roof ends in an octagon shaped pyramid, under which there is a balcony-like observatory, which was probably built in the 18th century.

From the same period there is a portico made of wood, on it is written: 1770. In its tower there is a monument bell with renaissance decorations. In the neighborhood of the fortress church there is the Catholic Church of Feltorja. Karatna, which is situated on the other side of the Tarja brook, has its own Protestant church too. The education activity of this village takes place in four secondary schools and four kindergartens. Due to the long-term strategies and constant developing programs of the local leaders important investments have been made and many public buildings have been renovated. The future plans include the renovation of the infrastructure and its rehabilitation. At Torja people prepare a rich and varied set of programs for the village day annually. They try to offer programs for every age group and for people with different tastes and interests. In the past few years one of the biggest attractions was the cottage cheese puliszka making, with the size of which they tried to break a record.

In 2008 with careful preparation and great devotion of the local people the Torja people succeeded in getting into the Book of Records. The longest cottage cheese puliszka in the world was 150 m and 32 cm long; it took 400 kg of grits, 15 l oil, 25 kg salt and 450 l water. 240 women and 75 men helped to prepare it. After slicing it up, the 7500 slices of puliszka vanished in a few minutes. This region is also rich in natural treasures. One of its interesting sites is the Szemmoso fountain. Its sulphurous water had been used to cure eye diseases. The pieces of clothes which were moistured in the water and used to wipe the patients’ eyes with were left behind on the branches of the surrounding bushes, because, according to superstitions that also meant leaving the disease behind.

There are several tasty mineral water fountains in this region, which also have medical effect, they can cure different illnesses. These have continuously been taken care of and used. The water of the Szeregeto fountain has been driven down from the mountain into the Jajdon valley, the Transylvania fountain has recently been modernized and there are plans to restore the Szejke fountain too.

Steluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivă

The contact component provides a way to provide contact forms and information for your site or to create a complex directory that can be used for many different purposes. Help

Steluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivăSteluță inactivă

Turia se situează în colţul de nord-vest al bazinului Trei Scaune, de-a lungul pârâului cu acelaşi nume , în apropiata vecinătate a oraşului Târgu-Secuiesc. Se situează în partea anterioară a trei lanţuri montane : la sud-vest Munţii Bodocului, la vest şi nord-vest Muntele Ciomat, la nord Munţii Turiei.

Aşezarea străveche avea o suprafaţă atât de întinsă încât din aceasta s-a desprins Târgu Secuiesc. Comuna din regiunea Trei Scaune a luat naştere în august 1917 din unificarea satelor Turia, Volalul de Sus, Volalul de Jos, Volal, înainte de acest lucru însă în 1899 Volalul de Sus şi Volalul de Jos s-au unit sub numele de Turia.

ARPAD      TEMPLOMTORJA
Aceste părţi de sine stătătoare ale satului până în 1876 aparţineau de comitatul Alba de Sus. Din punct de vedere administrativ de comună mai aparţin satul Alungeni şi staţiunea Băile Balvanyos. Primul sat se situează la 2 km, a doua localitate la 13 km de reşedinţa de comună. Turia de Sus este amintit în scris prima oară în 1307, Turia de Jos în 1332, iar despre partea Volal a satului Karatna avem date din 1427. La Turia trăiesc patru mii de locuitori şi fiind în procent de aproape 99% de naţionalitate maghiară. Din punct de vedere religios majoritatea sunt de religie romano-catolică, dar este considerabil numărul credincioşilor reformaţi. Locuitorii Turiei de Jos şi Volalului sunt aproape toţi romano-catolici, reformaţii trăiesc mai ales la Turia de Sus şi Karatna.

Aşezarea a fost printre cele mai importante încă din trecut , dispunea de un sistem economic dezvoltat , o importantă sursă de venit era prelucrarea lemnului. În zilele noastre principala activitate a locuitorilor este agricultura şi creşterea animalelor, totodată se pune un accent deosebit pe turism. Sunt lucrate aproape cincisprezece mii de hectare de teren, din care mare parte e reprezentată de terenuri arabile şi păşuni. Aici funcţionează sediul Asociaţiei Naţionale ANTREC, filiala Covasna, care se ocupă cu turismul rural. Primirea oaspeţilor pune accent pe prezentarea aspectelor specifice ale vieţii populare secuieşti, pe lângă acestea localnicii încearcă să facă şi mai atractive aceste meleaguri prin deosebitele resurse naturale ale zonei. În acest sens programele de reabilitare figurează pe primele locuri în proiectele de dezvoltare.


 Sosind la Turia vizitatorul este primit de o uriaşă poartă secuiască sculptată, record mondial, care în mod simbolic oferă binecuvântare celor care trec pe sub ea. S-a păstrat o legendă interesantă în legătură cu denumirea comunei. Pe vremea romanilor era un drum care ducea prin Turia şi prin munţi până în valea Oltului.Drumul se numea Via Pretoria, de la acest drum şi-a primit comuna numele.

De istoria dar şi de prezentul comunei se leagă strâns familia Apor. Familia de nobili s-a mutat aici de la Cetatea Balvanyos la începutul secolului al XVII-lea. Conacul lor se situează în zona centrală a Turiei. Aici locuiesc membrii familiei care s-au întors în ţară.Printre cei mai cunoscuţi membri ai familiei îl amintim pe baronul Apor Peter, care este ultimul reprezentant de seamă ai scriitorilor de jurnale şi istorii , specii înfloritoare în secolul al XVIII-lea.Lucrările lui sunt au şi azi valoare de izvoare istorice , cea însemnată sciere a sa fiind Metamorphosis Transilvaniae, în care a vrut să imortalizeze pentru urmaşi obiceiurile patriarhale ale domnitorilor Ardealului. Un alt fiu de seamă al familiei de baroni este Apor Vilmos, episcopul martir , care după lungi aşteptări a fost înscris de Papa Paul al II-lea în rândul Preafericiţilor în data de 9 noiembrie 1997. Castelul impozant poartă caracteristicile renaşterii timpurii şi barocului popular.Clădirea renovată şi transformată de-a lungul secolelor a căpătat un aspect clasicist. În curte se află două clădiri vechi: fostul depozit de cereale şi casa natală a lui Apor Peter. Pereţii sunt ornamentaţi de plăci memoriale sculptate din piatră cu valori de istorie arhitecturală. Aici se păstrează epitaful cu stemă în limba latină a lui Apor Peter. Cele două biserici-monument au fost construite de familia Apor. Biserica Sfântul Miklos de la Turia de Jos a fost înălţată între 1823-1831. Strămoşul clădirii actuale datează din epoca romană , mai târziu a fost sanctuar construit în stil gotic, care s-a distrus din cauza reconstrucţiilor succesive.

În 1990 a fost găsit sanctuarul în formă de semicerc a bisericii din epoca romană. Pe terasa apelor Turiei se află statuia întemeietorului de ţară Arpad şi în antreul bisericii se află lucrări care prezintă evenimente istorice. Aproape de biserică se află Şcoala Generală Jokai Mor de la Turia de Jos, pe ale cărei pereţi frontali se află o placă memorială Jokai. Placa este datorită faptului că scriitorul avea un interes deosebit faţă de aceste locuri, pe care le-a vizitat de mai multe ori.Ca rezultat al vizitelor sale s-a născut romanul „Balvanyosvar”( Cetatea Balvanyos). În centrul comunei se află primăria, în antreul căreia se află piatra memorială a milecentenarului.Tot aici se află un alt monument care are un rol deosebit şi unic, numindu-se şi „Copacul vieţii”. Pe acest monument sunt aşezate numele nou-născuţilor înscrise pe tăbliţe, păstrându-se astfel pentru generaţiile viitoare.Pe partea stângă a drumului principal se află capela neogotică a familiei Apor, numită Capela Maria. Perioada construcţiei este necunoscută, pe clopoţelul de pe perete se poate vedea înscris anul 1831, dar conform unor documente capela a fost sfinţită în anul 1846. Conform zvonurilor capela Maria şi zidul înalt care o înconjoară au fost construite din materialele de construcţii care au rămas în urma reconstrucţiei bisericii-cetate de la Turia de Jos.

Pe frontul capelei funerare a fost aşezată placa de marmură care aminteşte de episcopul martir Apor Vilmos, în faţa intrării aflându-se statuia lui, creaţie a artistului Miholcsa Jozsef. În mormântul de sub capelă se odihneşte alături de alţi membrii ai familiei Apor, baronul Apor Lazar consilier al Cancelariei Domneşti al Transilvaniei şi nepotul său Apor Gabor, subprefectul comitatului Trei Scaune, tatăl episcopului Apor Vilmos. O altă amintire arhitecturală valoroasă este biserica cetate reformată de la Turia de Sus. Şi aici era un sanctuar din epoca romană, reconstruită în timpul goticii. În locul bisericii vechi s-a construit o biserică nouă neogotică în perioada primului Război Mondial.Deschizăturile de pe turnul bastionului cu rol în apărare aveau închizături ogive, pe turn pot fi văzute ambrazuri înguste şi înalte. Acoperişul cu şindrilă se termină într-o piramidă octogonală, sub care se poate vedea un observator cu pridvor, se presupune din secolul al XVIII-lea. Tot din această perioadă datează şi poarta pe care se află înscris anul 1770.

În turnul clădirii sună un clopot cu motive renascentiste, un adevărat tezaur de artă. În apropiere de biserica-cetate se înalşă biserica romano-catolică de la Turia de Sus.Satul Karatna, care se află de partea cealaltă a pârâului Turia are propria biserică reformată. În comună educaţia este asigurată de patru şcoli generale şi tot atâtea grădiniţe. Datorită strategiilor de dezvoltare de perspectivă şi consecvente ale reprezentanşilor comunei se realizează investiţii însemnate , se renovează multe clădiri publice. Lucrările de viitor au ca scop modernizarea şi reabilitarea infrastructurii. La Turia localnicii se pregătesc în fiecare an pentru Zilele Comunei cu programe variate şi bogate.Se străduiesc să organizeze manifestări pentru un cerc larg de spectatori din fiecare generaţie. În ultimii ani cea mai mare atracţie a Zilelor Comunei a fost pregătirea mămăligii cu brânză, cu ale cărei dimensiuni au încercat de mai multe ori să doboare recordurile existente.

În 2008, datorită pregătirii minuţioase şi efortului depus de localnici au reuşit să ducă la bun sfârşit iniţiativa , astfel dintre satele secuieşti Turia a intrat prima în Cartea Recordurilor.Cea mai lungă mămăligă cu brânză era de 151 de metri şi 32 de cm, la care s-au folosit 400 de kg de mălai, 150 kg de brânză,15 litri de ulei, 25 kg de sare şi 450 litri de apă.

La pregătirea mămăligii au contribuit 240 de femei şi 75 de bărbaţi. După feliere, cele 7500 de porţii s-au terminat în câteva minute. Comuna este foarte bogată în minunate şi valoroase resurse naturale.Una dintre atracţii este Fântâna „Szemmoso”( spălarea ochilor) Cu apa sa sulfuroasă cei de odinioară tratau bolile ochilor. Obiceiul străvechi era ca acele bucăţi de cârpă cu care se ştergeau la ochi să fie agăţate pe tufişurile din apropiere.

Conform superstiţiilor se lăsau astfel în urmă şi bolile. În regiune se găsesc numeroase izvoare cu apă minerală, foarte bune, care sunt folosite pentru tratarea diferitelor boli. Aceste izvoare sunt reînnoite şi folosite continuu.De pe munte au adus apa izvorului Szeregeto în Valea Jajdon, s-a modernizat izvorul Transilvaniaşi se proiectează modernizarea izvorului Szejke. 


 TURISM

Statiunea balneoclimaterica permanenta Balvanyos, este situata pe versantul sudic al muntilor Bodoc in curbura carpatilor la o altitudine de 840m-950m.Datorita calitatilor terapeutice ale numeroaselor izvoare minerale si emanetilor post vulcanice prezentate sub forma de mofete, statiunea ofera oaspetilor conditiile unei vacante si peisajul atragator al muntilor din imprejurimi si excelente posibilitati pt. tratamente.

Datoritã rocilor vulcanice si sedimentare din sol, emanatiile de bioxid de carbon si de hidrogen sulfurat au favorizat aparitia a mai multor izvoare de apã mineralã. Multumitã compozitei lor chimice sunt remarcabile în cure de bãut, în tratamentele afectiunilor stomacale si intestinale; folosite în bãile uscate cu gaz, adicã in mofete, se dovedesc a fi factori curativi naturali pentru cei suferinzi de afectiuni de cord si ale sistemului vascular.

Aici, atât apa, cât si gazul au radioactivitate naturalã relativ mare. Linistea, aerul ozonat si bogat în ionuri negative transformã statiunea într-un El Dorado al turistilor care prefera concediul linistit la munte. Baile Balvanyos de azi s-a format din contopirea a trei colonii de bãi care au functionat odinioarã. Cea mai veche este cea care se situeazã în pasul Balvanyos: Pucioasa din Turia (cuvantul "pucios" se referã la mirosul urãt al hidrogenului sulfurat), deoarece in pestera Pucioasa din Turia s-au acumulat gaze terapeutice, pe peretele sale se gãsesc picãturi de "vitriol" care au fost si sunt si azi folosite de oameni pentru tãmãduirea si vindecarea proprie. •altitudine: 840m-950m

•climat:moderat, tonic, stimulent

•temperatura : lunile de vara 25-32 :luni de iarna -5 -19

•nebulozitate: redusa

•aer: puternic ozonat Factori naturali de cura:

•ape minerale sulfuroase carbogazoase feruginoase calcice hipotome

•mofete La Balvanyos se pot trata cu bune rezultate: afectiuni cardiovasculare (hipertensiunea arteriala, insuficienta mitrala si aortica compensata, arteriopatii periferice prin arteroscleroza, varice) afectiuni asociate (nevroza astenica, afectiuni reumatismale degenerative si abarticulare, boli profesionale.

Click pe  imagine pentru a mări!

Search

Language