HungarianMagyarRomanianro-ROEnglish (UK)

GHID EXPLICATIV Pentru elaborarea și implementarea unitară a procedurii de sistem privind comunicarea din oficiu a informațiilor de interes public în format standardizat și deschis și asigurarea transparenței decizionale (.pdf/.doc)

 PROCEDURĂ DE SISTEM (.pdf/.doc)

sisopp

 ◄◄ 
 ◄ 
 ►► 
 ► 
April 2019
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

Támogatás

INFO

Numarul unic pentru
apeluri de urgenta este 112

 112

Facebook Like Box

Karatna „bemutatkozott”

Újabb nagyszabású szaktanulmány Torjáról 

 

image
Coroi Zsolt, Dimény Attila és Beke Boróka lelkészasszony. Hamarosan egy Feltorjáról szóló tudományos munka is megjelenik
Tizenöt év szünet után újabb monográfia jelent meg Torja egyik falurészéről. Míg Coroi Artur révén 2000-ben az Altorja – a római katolikus egyházközség története című munkával gazdagodott Kézdiszék hely- és művelődéstörténeti szakirodalma, addig most már a híres történész Karatna című művét is feltehetjük a könyvespolcra.

A könyv ugyan még 2014-ben megjelent a Pallas-Akadémia Kiadó gondozásában, de mi csak a Kézdivásárhelyen, az Incze László Céhtörténeti Múzeumban megtartott bemutatón, november 28-án vehettük kézbe először. A minden vonatkozásban lenyűgöző monográfia Torja község önkormányzata, Kovászna Megye Tanácsa, a Székely Nemzeti Múzeum és magánszemélyek támogatásával jelent meg, és gyakorlatilag a karatnai református egyházközség történetét mutatja be.

Hogy miért lenyűgöző a 2010-ben elhunyt szerző könyve, ami a hagyatékából került elő? Íme, néhány szám a Gligor Zoltán kézdivásárhelyi fotográfus fényképeivel gazdagított kiadványról: képmellékletek nélkül 287 oldalnyi olvasnivalót kínál, és csak lábjegyzetből – levéltári és kéziratos források nélkül(!) –  1711 található a szaktanulmányban; keletkezéséről először Dimény Attila, a kézdivásárhelyi múzeum vezetője, illetve az író-történész fia, Coroi Zsolt szólt, majd Beke Boróka, a karatnai egyházközség lelkipásztora beszélt a falurész református közösségéről. Megjegyzendő, a bemutatón jelen volt Coroi Artur özvegye, Tünde asszony is, aki a monográfia előszavát jegyezte.

 

A szerzőre is emlékeztek

Dimény Attila kettős eseménynek minősítette a könyvbemutatót, mondván, az öt éve, 62 éves korában elhunyt Coroi Arturra is emlékeztek. A múzeum vezetője ismertette a Turinak becézett történész életét és főleg környékünkhöz köthető munkásságát.

A Nagyenyeden, 1948. december 5-én született Coroi Artur 1971-ben történész szakot végzett Kolozsváron, 1971-től 1993-ig pedig Torján tanított történelmet, földrajzot és alkotmánytant. Székelyföld kitűnő ismerőjét tisztelhettük személyében, 12 évig volt a község könyvtárosa, majd 1989 decemberétől 1992 márciusáig a község polgármesteri tisztségét is betöltötte. Megrögzött helytörténetészként 1982-től 1990-ig a Székely Nemzeti Múzeum torjai és kézdikővári ásatásait készítette elő adatgyűjtésével. Számos előadást tartott belföldön és Magyarországon, 1993-ban Magyarországra költözött, de Torjával a kapcsolatát nem szakította meg.

 Történelemtanárként és helytörténészként fontos volt számára megismerni azt a közösséget, ahol él, adatokat gyűjtött a településről  mondotta Dimény, aki első ízben 1990-ben, a bálványosi szabadegyetemen ismerte meg az akkor épp túrát vezető „Turit”, és így aztán három éven át a hegyeket járva barátkoztak meg egymással. Dimény fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy mekkora munkát végzett a néhai történész: a Torján gyűjtött anyag mellett könyvtárnyi irodalmat olvasott végig, ezen kívül a sepsiszentgyörgyi, marosvásárhelyi és kolozsvári levéltárak, valamint Országos Széchenyi Könyvtár levéltárának témába vágó gyűjteményét is áttanulmányozta.

 Ha a tartalomjegyzékét megnézzük, látjuk, eléggé szerteágazó a könyv. Első felében Karatnát ismerteti meg az olvasóval, aki sok-sok olyan adatot talál, ami révén megtudhatja, miként került Felső-Fehér vármegyéhez Székelyföld eme pontja, majd részletekbe menően szól a református egyház kialakulásáról is,  mondta Dimény, aki néhány mondatban Torja és Kézdivásárhely (egykoron Torjavására) sajátos és egyedi kapcsolatára is kitért.

Karatna és lakói

A történész a falurész kialakulását 1427-re helyezi, és ez alig húsz évvel későbbi időpont, mint ahogy Kézdivásárhely városi rangot kapott. A reformáció során a katolikus karatnai hívőkből reformátusok lesznek, akik kezdetben egy kis kápolnában tartják az istentiszteletet, majd a 18. század folyamán templomépítésbe kezdenek, és az fokozatosan nyeri el a mai formáját. A szórványlelkészi teendőket most Beke Boróka tiszteletes asszony látja el, aki 1998 és 2005 között ott is lakott Karatnán (10 éve Zabolán él családjával, a férje, Tivadar református lelkészi teendőket lát el az orbaiszéki településen).

A lelkész a könyvbemutatón elmondta: a református egyházközösségnek egy parányi, de annál lelkesebb része lakik a Karatnán. A falurész elnevezésével kapcsolatosan viccesen megjegyezte: amikor Torjára készültek, és hallották a Karatna és a Volál nevet, azt sem tudták igazán eldönteni, hogy Európában ilyen létezhet-e egyáltalán.

Beke Boróka a szórványlelkészet mibenlétéről és mindazokról a nehézségekről beszélt, amivel a kis közösségek szembenéznek. A nyolc év során egyébként számos pozitív élménnyel gazdagodott, hiszen ott született első gyerekük, sikerült rendbe tenni a templomot, ami a mint­egy százvalahány fős felekezetet kiszolgálja.

 Nekem elsősorban a személyes élmények a fontosak Karatnával kapcsolatosan, és az egyik az, hogy ez a kicsi református közösség mennyire élni akar. Élni akart akkor is, amikor nem volt lelkészük, de a templom kijavítása jelentette a csúcspontot, még az idősek is kivették részüket a munkából – mesélte a lelkészasszony, aki kitért a közösség múltjára, jelenére és jövőjére is.

A könyvbemutatón kiderült, hogy Coroi Artur hagyatéka még tartogat meglepetéseket, a fia és az özvegye most azon van, hogy a Feltorjáról szóló monográfiához tartozó anyagot feldolgozza és megjelentesse.