HungarianMagyarRomanianro-ROEnglish (UK)
 ◄◄ 
 ◄ 
 ►► 
 ► 
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Támogatás

INFO

Numarul unic pentru
apeluri de urgenta este 112

 112

Facebook Like Box

Egy tábori lelkész hitvallása

 

Beszélgetés Hatos Mihály torjai plébánossal, tábori lelkésszel

Hatos Mihály: Brassóban született, 1974.06.28-án, Gyulafehérváron 2001.06.24-én pappá szentelik
2009-ben Sínfalváról Gyimesfelsőlokon találjuk, 2011-ben kerül Altorjára.

Erő, tisztesség! Így köszöntik egymást a huszárok, és e két szó a huszár legfőbb jellemvonása. Erős a harcban, tisztelettudó embertársa, lova és a hazája iránt. Büszke az őseire, szülőföldjére és hivatására. Jelenlétük olyan, mint egy felkiáltójel, amely figyelmezteti az erdélyi magyarokat a létért és a megmaradásért való évezredes küzdelemben.

Ennél szebben nem lehet jellemezni a huszárokat mint ahogyan Miholcsa József erdélyi törzstiszt tette 2013. január 28-án a bálványosfürdői  Huszárakadémia alkalmával. Hatos Mihály tábori lelkész is így látja, nem hiába az ö sugallatára tették át Homoród fürdőről (amit már ki nőt a rendezvény) Bálványosra ,az évente megszervezendő Huszárkonferenciát.

2002. március 15-ei ünnepségen  Gyergyószentmiklóson került kapcsolatba a huszársággal, mindig is vonzotta hagyományőrzés – vallja a plébános. „Ekkor éreztem rá hogy milyen szép mikor a huszárok bandériuma  felvonul, nem beszélve arról, gyönyörű az egyenruhájuk. Mindig is közel állt hozzám a nemzetünk hagyományőrzése. Lovas nemzet utóda lévén szeretem a lovat és a huszárság nekem az ami mind két érzést az állatszeretetet és a hagyományőrzést ötvözi. summázza, hogy miért vállalt huszárságot. 

2013 januárjában avatták huszár főhadnaggyá a bálványosi Huszárakadémián. Elmondása szerint hitvallása - ez követi minden lépését akár plébános akár huszár - : kötelességünk, hogy a nemzetünk emlékét megőrizzük, azt ápoljuk, tovább vigyük és tovább adjuk utódainknak. 
Kötelességünk a saját feladatainkat elvégzése mellett,hogy gondoskodjunk a ránk bízottakról, a jövőről, hitünkről és az Isten szeretetről. Így tudtak élni azok akik hagyományainkat örökségbe hagyták, de így tudunk tovább élni mi is és nemzetünk jövőjéről gondoskodni.

Mikor lett tábori lelkész, mi késztette, hogy elfogadja a felkérést?


2009-ben Gyimesfelsőlokon a Szent András búcsú alkalmával Bíró Boér Attila hagyományőrző huszár főhadnagy levélben kért meg, hogy az Erdélyi Katonai Hagyományőrzők lelki vezetését vállaljam el, mert tudjuk, hogy amelyik közösségnek nincsen lelki vezetője az előbb utóbb szét hull. Azóta próbálom a hagyományőrzők életébe bevinni a keresztény hitet. 
Nem könnyű, hivatás, itt a mi vidékünkön az emberek még úgy ahogy Istenfélőek, de ez az érzés egyre lanyhul. Sajnos tapasztalataim szerint  az anyaországban, felvidéken már kevésbé vallásosak, ezt kellene megállítani. Nézetem szerint a hagyományőrzés egyik eszköze, ezért vállaltam el a tábori lelkészséget. Én azt mondom, életünkben a sorrendet meg kell tartani „Isten, haza és nemzet”. Enélkül az élet nem ér semmit, hisz mindenki meg kell értse Isten nélkül tervezni nem lehet. 
Mikor ide kerültem Torjára a hagyományőrző barátaimat meghívtam a búcsúra a községbe, hogy „a szem is lakjon jól”, mivel az ige hirdetés által a szellemi táplálék megvan, az eszem-iszomról is gondoskodnak a szervezők. Egy búcsú nagyon unalmas lenne ezek nélkül, mindenek mellett nem elhanyagolandó a közös együttlét felemelő ereje. Az Istent szerető ember szereti a népét, tud mulatni is, így esetleg lesz jövője a magyarságnak mert  a most megjelent „szentkorona tanúságát hirdetők mind eldobják Szent István Királyt”, pedig most itt a Kárpát medencében nélküle nem lennénk itthon – mondta végezetül a tábori lelkész.


Kézdiszentléleken


A perkői kálvária avató


Március 15-ei felvonulás Kézdivásárhelyen


Huszártalálkozó Felvidéken


Huszárkonferencia Bálványos 

Tóth (Sz-h)

A huszár
Egy magyar jelenség, amely ugyanazt a képet ébreszti fel minden más anyanyelvű népben is.
Huszár. Az a lovaskatona, aki leffentyűs csákóföveget vagy forgós csákót, gazdagon zsinórozott dolmányt és szűk nadrágot, színes fonott övet és sarkantyús rövidszárú csizmát, balvállán átvetett, ugyancsak gazdagon zsinórozott mentét visel. Huszár. Vállszijjon tartott szablyát és tarsolyt hord, a nyeregkápára erősített karabélyt és deli pár pisztolyt is kéznél tart.
Huszár. Egy magyar szó és egy magyar fogalom, amely mindenki számára ugyanazt jelenti itthon és a nagyvilágban, mindenütt. Huszár. Nekünk, magyaroknak az a nemzeti jelkép, akiben az ősi magyar lovasharcosnak a tűzfegyverek korában való újjászületését látjuk. Huszár. Minden más népbelinek is a magyar könnyűlovas, aki az elmúlt fél évezredben ott virtuskodott a török háborúkban családi tűzhelye, szülőföldje védelmében, a Habsburg-ellenes szabadságharcokban nemzeti jogainak biztosításáért, a dinasztikus háborúkban uralkodója hívó szavát követve. Huszár. Az a szó és az a jelenség, amely mindenki számára egyet jelent azzal, hogy magyar, a magyar hadi tudást, szokást és műveltséget testesíti meg.
Huszár. Harmincnégy országban más népek fiainak az a harcosa, aki magyar mesteréről elsajátította a felderítés, portyázás, lesvetés, rajtaütés, váratlan lovasroham és kézitusa magyar módiját. Huszár. Az az ember, aki az egyik utolsó szabályzat szerint „jóságos természet mellett bátorszívű, aki önmagában, lovában, fegyverében bízik”, aki „ a legválságosabb helyzetben is merész elhatározásra jut, azt nyomban tettel követi, és nem ismer nehézséget”. Huszár. Az a harcos, akiben a váratlan vakmerőség a kiszámított cselekedettel, a ravaszság a lovagiassággal, a kitartás az időben való távozással egyesülten nyilatkozik meg.

Részlet dr. Zachar József hadtörténész 2007. szeptember 22-én a Magyar Tudományos Akadémián, a Magyar Örökség Díjhoz fűzött laudációjából.