HungarianMagyarRomanianro-ROEnglish (UK)
 ◄◄ 
 ◄ 
 ►► 
 ► 
December 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Támogatás

INFO

Numarul unic pentru
apeluri de urgenta este 112

 112

Facebook Like Box

Legendák a Büdös-hegy lábánál

balvalvanyosvar Jókai Mór a magyar nemzeti múlt mitológiájának tudatosításán dolgozott egyfajta  ismeretterjesztő feladatot vállalt.. Regényeivel mindig valamilyen példaképet akart állítani az utókor számára. Ha olvassuk műveit, hamar rájövünk célja, hogy  tanítson és önbizalmat nyújtson olvasóinak. Ezt szeretném dióhéjban megmutatni összeállításomban.

Bálványos vár lerombolása

 

„A mongol csorda végigseperte az egész országot, népet vérbe fojtva, városokat hamuvá égetve. Ekkor veszett el Kuthen vezér is.

Hanem ez az egész vérözön nem volt képes Bálványos várát elpusztítani!

Minden erős bástya, minden sziklavár leomlott a tatárok előtt, de Bálványosvárt nem bírták megvívni. A székely férfiak, a székely asszonyok, a két hős, Opour és Mike, meg a két vitéz őrpata asszony vezetése mellett véres fejjel verték őket vissza, s tetemhalmot raktak a leölt ellenség csontjából. Nemhiába izente azt nekik magyarok Istene: „Veletek harcolok!” A pogány vár, a bálványok tornya volt az utolsó bevehetetlen mentsvára az egész székelyföldi keresztyénségnek.

És még azután is sokáig az maradt.

Századok folytak le: Bálványosvár hatalma nem csökkent. Az Opour rabonbánok törzséből, az Apor család nagy terebély fája sarjadt elő. Az Árpád-fiág kihaltával olyan hatalmas lett Apor vajda, hogy a (maga jött) király, Bajor Ottó őt választotta ki, akinek támogatásával királyi székében megöröködjék, s nem sajnált Budáról lefáradni egész Bálványos váráig; még a szent koronát is magával vitte, s királyi kezét ajánlá fel Apor leányának. De Apor vajda lakodalom helyett börtönre vetteté a királyi háztűznézőt, s addig ki nem bocsátó, míg alá nem írta, hogy a koronáról lemond: akkor hagyta futni, a koronát pedig ott tartotta magánál: ott állt az abban az ajtótlan, ablaktalan toronyban, nem is adta ki, csak igen szép kérésre, erős fogadásra az utána felemelt királynak.

S még azután sok századig fényeskedett Bálványosvár ősi pompájában. Csak a Rákóczi-korszakban tudták elpusztítani a labancok. Most már csendes tartomány lett belőle.”

A táj ahogyan Jókai látta.

„Itt ülök a kövön, ami onnan esett le az istenek tornyáról. Szép zöld a mohától! S nézem a falakat; hallgatom a vércsék vijjogását: iharfák zúgását…

…Héj, te öreg Isten! Magyarok Istene! Emlékezel-e még arra, amit Opour Kevendtől izentél a nap mezejéről?! – Vagy te is azt mondod: „Régen volt az: talán nem is igaz!”

A havasi hegytetőn megszólal a méla pásztorkürt elragadó hangja, a lélek gyönyörtől áradoz e fájdalmas édes zenétől, melynek ugyanoly csodás hatása van, mint a harangszónak ; mig ez Istent imádni hív, amaz hazát imádni készt, hogy arccal borulsz a földre és sírsz és nem birsz megválni attól. Ha e hangokat halljad, csak akkor érted, miért szereti a tiroli és a székel y oly igen azt a földet, amelyen született ?! Visszaemlékezünk mi is a história mondáira, és kölcsönösen

elmondjuk vezetőnknek, hogy ama romok helyén állt az ősi tűzhalom, melyen Bálványo s vár lakói áldozatot hoztak a Hadistennek, midőn az ősi vallást rejtegetve, csak e völgy volt "még övék és az a vár, melynek váza a fenyvesek mögött sötétlik: itt esküdtek véres harcot éjszakánként a székely rhabonbánok vérvilágló fáklyafénynél s ősi hire van e helynek.”

Pogány legendák a vidékről.

 

Párválasztás

„Aki még nem látta a székely hajadonokat, nem is tudja, hogy mi az a szép leány. Nem is lehet azt szóval elmondani! Tündér legyen, aki azt lefesti, s tündér legyen, akinek a szeme nem káprázik tőle! Nem olyan egyforma szépség az, amilyen más népeknél szokásos; itt minden együtt van: szőke, barna, szögfekete hajú; egész gyűjteménye Isten remekének. Aki a szemeikbe mer pillantani, mindjárt megtanulja a tűzimádást.

Szép pacsirtahangon, rigóhangon énekelik az őspogány éneket:

„Tüzét megrakoljuk, négy szögre rakoljuk,

Egyik szögén ülnek szép öreg emberek,

Másik szögén ülnek szép öreg asszonyok

Harmadikán ülnek szép ifjú legények,

Negyedikén ülnek szép hajadon lyányok.”

Aztán következik a végnélküli tűzugráló nóta:

„Meggyulandó Barta háza!

Jaj ne hagyjuk szegényeket!

Oltsuk, oltsuk!”

Minden leány annak a nevét mondja, akihez a szíve hajlik, s aztán átszöki a lobogó tüzet; társnői kilencféle illatos füvet dobálnak a tűzbe, hogy jobban lobogjon s éneklik hozzá a virágok dalát, amik egymással versengenek az elsőbbség fölött: „búzavirág mondja, ne vetekedj velem, mert bizony énvelem széles e világ él; – szőlővirág mondja: ne vetekedj velem, mert bizony énvelem áldozatot tesznek; az ibolya mondja: ne vetekedj velem, mert bizony énvelem lányok dicsekednek!”

Nem marad egy legény, aki meg ne hallaná a nevét a szép lányok ajkáról, mikor azok az áldozat tüzét átszökellik.”

Pogány keresztelő - ezt csak manapság  mondjuk így - akkor  az újszülött gyermekeket tűzön avatták fel.

„Odaviszi a kisfiát az anya izzó parázshalomhoz, s átnyújtja a billogosnak.

Ez a felavató pap. Öltözete bivalybőr páncél, mezítlábra kötött fapapucs, fején bőrsüveg. Az öve mellett egy görbe kés, aminek a nyele széles billogon végződik. A kés hegye áld, a fogantyúja büntet.

A billogos két kezébe veszi a kis mezítelen porontyot, s aztán az izzó tűz fölé tartva, hangosan hirdeti fölötte az áldást:

„A Tűz-isten oltalmazzon,

Istennyila meg ne sújtson,

Guta, csoma rád ne lessen,

Dobroc, mirigy meg ne lepjen,

Kék kelevény ne találjon,

Rossz bába ki ne cseréljen,

Hopciher rád ne dobbanjon,

Koldusfarkas meg ne marjon,

Vahor, rossz szem meg ne verjen.

Minden ízed nagyot nőjjen,

Mint a vas, oly kemény legyen.

Nagyobb ember légy apádnál,

Ne sírj otthon az anyádnál.

Mint ez a tűz, oly igaz légy!”

E hosszú eláldás alatt a pirító tűz fölött kapálózó ártatlan kis ember, aki ezekből mind semmit sem értett, torkaszakadtából visított a billogos kezei között: ami szintén igen szükséges a rossz szellemek elijesztésére. – Mikor aztán vége volt a versnek, akkor a billogos kivette az övéből az áldozattevő kését, megtüzesítette a hegyét a parázsban, s akkor azzal egy félhold alakú karcolást tett a csecsemő állán. Ott azon a helyen nem fog annak szakálla nőni: arról ismernek egymásra a tuhudun vallás hívei.”

Szójegyzék

rhabonbán: székely méltóságnév,

billog: bélyeg, tüzes vassal a bőrbe égetett jel.

billogos: pogány szertartásokban a bélyegzést végző ember,

tuhudun vallás: magyarok természetvallása

Összeállította Tóth

Forrás:

            Jókai Mór: Bálványosvár

            Dr. Kristóf György: Jókai napjai Erdélyben

            Orbán Balázs: A Székelyföld leírása -fotó

            Wikipedia